Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az önkényuralom évei (1849—1867)

forradalmat várta vissza, mert ettől várta nemcsak a nemzet függetlenségét, hanem a jobbágyfelszabadítás végrehajtását is. Nem támogatta a Bach-rendszert a szabadságharc volt vezető osztálya, a liberális középnemesség sem. A szabadságharc bukása után gazdaságilag is súlyos helyzetbe került ez a réteg. Az abszolutizmus időszakában — mint megbízhatatlan — állandó üldözésnek volt kitéve. A liberális középnemesség többsége a passzív ellenállás politikájával harcolt az abszolutizmus ellen. 1859-ben a francia—olasz háborúban elszenvedett vereség a bécsi udvart az abszolutisztikus politika módosítására kényszerítette. Az 1860-as Októberi Diploma formailag a központosító politika feladását jelentette, de az 1861-es Februári Pátens és az 1861-es országgyűlés követeléseivel szemben elfoglalt császári álláspont azt bizonyította, hogy a Habsburg-ház ekkor még nem adta fel véglegesen központosító törekvéseit. A Schmerling-provizórium időszakában folytatódott az abszolutisztikus politika. A porosz—osztrák háború és a Habsburg-háznak abban elszenvedett súíyos veresége kézzelfoghatóan bizonyította be, hogy Ausztria Magyarország nélkül nem nagyhatalom. A katonai vereségek mellett egy új magyar szabadságharctól való félelem, és az egyre súlyosabbá váló gazdasági válság is arra kényszerítette az uralkodót, hogy feladja az abszolút monarchia ábrándját, és keresse a kiegyezést a magyar uralkodó osztállyal. A magyar uralkodó osztályt az elnyomott népi, nemzetiségi erőktől való félelme, továbbá kilátástalan gazdasági helyzete hajlamossá tette már a megegyezésre. 1867-ben a két uralkodó osztály között létrejött a kiegyezés. A haldokló Habsburg-ház az Osztrák—Magyar Monarchiában meghosszabbította létét és 1918-ig gátat vetett Közép-Európában minden népi s nemzeti fejlődésnek.

1 A HABSBURG-MEGTORLÁS ÉS AZ ÖNKÉNYURALMI RENDSZER KIÉPÍTÉSE 1849. július 17-én a honvédsereg Görgey Artúr parancsnoksága alatt, a váci sikertelen áttörési kísérlet után, Nógrád megye területén folytatta visszavonulását A Rétság—V adkert—Balassagyarmat—Szécsény—Ludány—Losonc útvonalon seregeink négy nap alatt átvonultak a megyén. A visszavonulás során csak utóvédharcokra került sor. A váci hegyek és a Rétság között Leiningen tábornok harmadik hadteste; a Rétság mögötti útelágazásnál, az Érsekvadkert melletti Lokos-pataknál Pöltenberg tábornok hetedik hadteste állította meg, illetve szorította vissza az üldöző cári erőket. Balassagyarmat után Nagy Sándor tábornok első hadteste fedezte a honvédek visszavonulását. E harcok eredményeként a honvédség Balassagyarmattól kezdve az ellenség nyomása nélkül vonult vissza. A visszavonulás nagyobb anyagi károkat nem okozott a megyében. A harcok során csak Rétság helységét és az Ipolyon Hugyagnál, Pinznél átvezető fahidakat gyújtották fel. A rárósi kőhidat — a megye akkori egyetlen kőhídját — pedig barikádnak használták. Az üldöző cári seregek gyorsan nyomultak előre, és augusztus 19-én Rüdiger és Anrep tábornokok a í'őcsapatokkal Balassagyarmatig, az előcsapatokat vezető Sass tábornok