Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az önkényuralom évei (1849—1867)

négyezer emberrel pedig Szécsényig nyomult előre. Ugyanezen a napon indult meg Losoncról a magyar seregek kivonulása a megye területéről.

2 A megye katonai kiürítése és idegen katonai erőkkel történő megszállása nem jelentette a fegyveres önvédelmi harc befejezését. 1849 július elején Nógrád és a környező megyék lakosságából mintegy háromezer főnyi gerillaőrsereg alakult Kemény Károly honvéd főhadnagy, Ujházy Lajos és Pokorny Lajos honvéd hadnagyok vezetésével. E gerillasereg egy része a honvédsereg kivonulása után is folytatta a harcot. Működési területük Losonc, Fülek környéke és a megye keleti erdős vidéke. Augusztus 1-én a gerillák megtámadták és elűzték a Losoncot megszálló őrséget. A támadás azzal a súlyos következménnyel járt, hogy a visszatérő cári csapatok megtorlásul augusztus 9-én Losoncot felgyújtották, a város nagy része leégett és a lakosság a legsúlyosabb anyagi károkat szenvedte. A gerillák akciói a cári csapatokat felváltó osztrák hadsereg ellen augusztus és szeptember folyamán folytatódtak. Másfél hónappal a világosi fegyverletétel után fejezték csak be a szervezett harcot a nógrádi gerillák. 1849. szeptember 29-én került sor a gerillacsapat feloszlatására, fegyverletételére Salgótarjánban. A salgótarjáni fegyverletétel csak új akcióra történő felkészülés kezdetét jelezte. Kemény Károly kapitány, az összegyűlt gerillákat további ellenállásra buzdította, a lerakott mintegy ezerháromszáz fegyvert kocsikon a megye különböző területeire titkos rejtekhelyekre szállíttatta, előkészülve ezzel egy későbbi ellenállásra. A császári csendőrség 1850ben egy kisebb fegyverrakomány rejtekhelyének felfedezésével derített fényt a „salgótarjáni fegyverletételre".

3 A nógrádi gerillák fegyveres harca, helytállása bizonyítéka annak, hogy a nép a végsőkig kitartott a forradalom és szabadságharc ügye mellett. A megyét megszálló császári katonaság tapasztalhatta, hogy a külső segítséggel kicsikart győzelem nem jelent győzelmet a forradalomban szabaddá lett ember felett. A nép ellenállásának megtörése, megfélemlítése az önkényuralom elsőrendű feladatává vált. A megye katonai megszállásával párhuzamosan megindult az abszolutizmus politikai, közigazgatási gépezetének kiépítése. 1849 decemberéig ideiglenes közigazgatási szervezet működött, december 11-én alakult meg a katonai diktatúra megyei szervezete. Majd 1853-ban a polgári abszolutizmus építette ki új közigazgatási szervezetét. Császárhű megyei tisztikart nem kellett Nógrádban keresni. A megye volt tisztikarának nagy részét, a másodalispán vezetésével, ellenforradalmi érdemeire való tekintettel meghagyták állásában, sőt előléptették. A tisztikar e része ugyanis még 1849 januárjában hűségesküt tett a császárnak, és nem támogatta Kossuthot és a debreceni kormányt. A honvédsereg tavaszi előnyomulása után ezért Repeczky Ferenc kormánybiztos a megye tisztikarát fel is függesztette és igazolási eljárást rendelt el ellene. A rendelkezés végrehajtására azonban a császáriak újabb támadása és győzelme következtében már nem került sor. A hazaáruló tisztikar sorából külön ki kell emelni Jankovich László volt .másodalispánt, kinek vezetése alatt a tisztikar nagyobb része az abszolutizmus szolgálatába állt. A cári csapatokkal együtt érkezett a megyébe liptószentand-