Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)
Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)
A megye dualizmuskori közírói sorából Harmos Gábor balassagyarmati ügyvéd, Nógrád megye tiszti főügyészének, majd főjegyzőjének, Horváth Danó árvaszéki ülnök, az Ipoly, a Nógrádi Lapok és Honti Híradó főszerkesztőjének és Jeszenszky Danó közjegyző, a Felvidéki Magyar Közlöny szerkesztőjének nevét kell elsősorban kiemelni. 59 Bár Nógrád megye értelmiségéből az előbb említetteken túlmenően számosan emelkedtek országos rangra, a közműveltség alacsony szintje tükrözte a társadalmi viszonyok elmaradottságát. A megye közművelődésére a könyvtárak helyzete is rávilágít, A jelentősebb és tudományos értékű könyvtárak szinte kizárólagosan magánosok birtokában voltak. E magánkönyvtárak közül kiemelkedők: Nagy Iván könyvtára Horpácson, melyet özvegye halála után a múzeumnak adományozott. Könyvtárában 1886-ban 5000 kötetet, főleg történelmi műveket, 90 db kéziratot, 1466 db ősnyomtatványt, 55 db térképet, 472 db rézmetszetet őrzött. Lehoczky Péter 1500 kötetes lónyabányai könyvtárát elsősorban a jogi és történelmi munkák, továbbá a szabadságharc időszakából származó gyűjteménye tette gazdaggá. 1000 kötetnél nagyobb könyvtárral rendelkezett a megyében Busbach Ádám tanácsos Losoncon, Forgách Antal gróf Kékkőn, Világhi Nándor Erdőtarcsán, Nyáry Jenő báró Pilinyben, Luka Gusztáv Pusztaszántón, Sztefáni Ervin Füleken, gróf Keglevich István Ipolykürtpusztán, gróf Dégenfeld Lajos Szirákon, gróf Majláth István Csitáron, Laszkáry Gyula Romhányban, Huszár Elemér Keszegen, Mocsáry Ödön Berényben, Ehrhardt Győző plébános Óváron, Szabó István plébános Kazáron. Az iskolai könyvtárak közül a losonci főgimnáziumnak volt több mint 12 000 kötetes, a balassagyarmati polgári iskolának, később gimnáziumnak 2000 kötetes, s a losonci tanítóképzőnek több mint 1000 kötetes könyvtára. Az egyesületi könyvtárak közül jelentősebbek voltak a balassagyarmati kaszinó, a balassagyarmati Népkör, a szécsényi kaszinó, a sziráki kaszinó, a salgótarjáni bányai és vasgyári tiszti kaszinó, a nógrádi tanítóegyesület könyvtárai. E könyvtárak állománya azonban nem érte el az 1000 kötetet, A megye legrégibb és legjelentősebb közkönyvtára a losonci Városi Könyvlár volt. A könyvtár 1849-ben Losonc égésekor teljesen elpusztult és az abszolutizmus idején nemzeti gyűjtés eredményeként létesítették újból. Kubinyi Ágoston és Vahot Imre indították el azt az országos mozgalmat, melynek eredményeképpen a könyvtár állománya újjáalakult. 1884-ben már 14 486 könyv volt a könyvtárban, mely a megye egyetlen nyilvános jellegű könyvtára a XIX. században. A könyvhiányt és a könyvtárügy elmaradottságát szemlélteti az 1884-es statisztika. Eszerint a megyében 24 könyvtárat tartottak nyilván, mindössze 70 835 db könyvvel. Magánkönyvtár volt ebből 10, 25 871 könyvvel. Közkönyvtár 14, 44 898 db könyvvel. A közkönyvtárak közül egy nyilvános, a losonci, 5 tanintézeti, 3 egyházi, 4 egyesületi. Működött ezeken kívül üzleti vállalkozásként egy 1003 kötetes kölcsönkönyvtár is Balassagyarmaton, Sződi Mór antikvárius kezelésében. A könyvek hiányát még inkább kiemeli, ha a lakosság számára átszámítjuk a statisztikai adatokat. Nógrádban ezer lakosra csak háromszázhetven könyv jutott, vagyis majd minden harmadik emberre egy könyv. 7* 99
