Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)

A civilizáció terjedésével, a műveltség lassú emelkedésével, a XIX. század végén és a XX. század elején egyre több könyv, elsősorban azonban ponyva jelent meg. A könyvhiány azonban korszakunkban mindvégig megoldatlan problémát jelentett. A Salgótarjáni Lapok 1906-ban is azt volt kénytelen megállapítani, hogy „községünknek egyetlen könyvtára sincs, a bányai és vasgyári tisztviselőknek van saját könyvtáruk, de az iparos és munkás nép, a polgárok honnan vegyenek könyvet. Ideje lenne megszervezni Salgótarjánban is a népkönyvtárat." A magyar uralkodó osztály művelődési politikája azonban lehetetlenné tette az ilyen kérések teljesítését.

60 A Megyei Múzeum létesítésének ügyét Nagy Iván, a kiváló történettudós indította el 1890-ben a Nógrádi Lapok hasábjain. 1891. március 15-én alakult meg 28 taggal a Nógrád megyei Múzeumi Társulat. Az alapszabályokat még ez év júniusában megerősítették és szeptember 29-én a Társulat első közgyűlését is megtartotta. A Társulatnak induláskor 27 alapító, 4 örökös, 89 rendes, 14 pártoló tagja volt. A Társulat előbb a Szontágh-, majd a Giczy-féle könyvtárat szerezte meg. A múzeum ügye 1899-ig Nagy Iván irányítása mellett szépen fejlődött. Nagy Iván halála után azonban megrekedt, csak 1904-ben, Nagy Iván hagyatékának megszerzésével vett új lendületet. 1908-ban Nagy Iván felesége halála után lehetőség nyílt a múzeum új épületének a megépítésére. A megye múzeuma Balassagyarmaton 1914-ben kezdte meg működését az új épületben.

61 Az abszolutizmus éveiben a megye értelmisége a világtól elzárkózva élt, udvarházaiba, kúriáiba visszavonulva. E visszavonultságot szépen tükrözi a sajtóforgalom. A rétsági járásban pl. 1850-ben mindössze 33 lapot fizettek elő (Magyar Hírlap 4, Pesti Napló 2, Katholikus Néplap 6, Katholikus Novini 3, Szlovenszky 4, Religio 3, Figyelmező 4, Ostdeutsche Post, illetve Münster Zeitung 5 példány). Magyar politikai lap tehát a 33-ból is csak 6 volt. A kiegyezés után, a belpolitikai élet élénkülésével valóságos újságáradat indult meg. A legkülönbözőbb színvonalú és beállítottságú országos lapok mellé felzárkóztak a megyei lapok is. 1867-től 1914-ig a következő megyei lapok jelentek meg: Nógrád (Losonc, 1871—1872); Ipoly (Balassagyarmat, 1872—1874); Losonczi Lapok (Losonc, 1873—1874). Nógrádi Lapok (Balassagyarmat, 1873—1877 — e lap munkatársa volt Mikszáth Kálmán is). 1877-től Nógrádi Lapok és Honti Híradó címen jelenik meg 1904-ig, majd Nógrádi Hírlap címen 1918-ig. Losonczi Híradó (Losonc, 1878—1879); Losoncz és Vidéke (1879—1912); Losonczi Hírlap (1895— 1897); Losonczi Phőnix (Losonc, 1882—1883); Nógrád Honti Ellenzék (Balassagyarmat, 1896—1899); Nógrád Honti Ellenőr (Balassagyarmat, 1900); Losonczi Üjság (Losonc, 1906—1918); Nógrád Vármegye (1907—1908); Szécsényi Hírlap (Szécsény, 1903—1915); Szabadság (Szirák, 1896); Cserhát—Salgótarjáni Közlöny (Szirák, 1896—1897); Szirák és Vidéke (Szirák, 1896); Sziráki Hírlap (1897); Sziráki Közlöny (1897); Salgó Tarján (Salgótarján, 1882—1883); Salgótarján és Vidéke (1897); Salgótarján és Vidéke (1908—1912); Salgótarjáni Hírlap (1905— 1909); Salgótarjáni Lapok (1902—1907); Népakarat (1909); Népjog (1908—1909); Losonc Nógrád megyei Híradó (Losonc, 1880); Felvidéki Ör (Losonc, 1909— 1912); Ipel' a Rimava (Losonc, 1913); Kalapács (Balassagyarmat, 1899—1900);