Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)

jelent meg pl. „Nógrád vármegye földrajzának vezér- és olvasókönyve", illetve „Nógrád vármegye fali és kézi térképe". Harcolt a zugiskolák eltörléséért, a nem képesített nevelők eltávolításáért és végül alapítványokat is tett a tanítók középiskolában tanuló gyerekeinek segítésére.

57 Az elemi iskolai oktatás mellett már a reformkorban megalakultak az első kisdedóvók a megyében, Balassagyarmaton és Losoncon. A szép kezdet azonban a forradalmat és szabadságharcot követő abszolutizmus időszakában abbamaradt, és a már működő 2 óvoda is csak a kiegyezés előtt nyílt meg újra. A századfordulóig csak egy-két óvoda alakult. 1900-ban Balassagyarmaton 2, Losoncon 2, Gácson, Érsek vadkerten, Szécsényben, Szirákon, Málnapatakon egy és Salgótarjánban 3 óvoda működött. 1911-ben is csak 22 óvoda működött a megyében, 24 óvónővel a több mint 16 000 óvodás korú gyermek ellátására. A népiskolai törvény értelmében alakultak meg az általános és a gazdasági ismétlő iskolák, melyeknek tanterve, foglalkozási ideje, látogatottsága teljesen formálisnak tekinthető. A múlt század 80-as éveiben jöttek létre az első iparostanonc iskolák. Az első Balassagyarmaton 1880-ban, Salgótarjánban 1888-ban a községi, 1889-ben az acélgyári és 1891-ben a salgó-bányatelepi. A 80-as években további iparos, kereskedő tanonciskolák alakultak Losoncon és Szécsényben. A tanonciskolákban tanítók az elemi iskolák tanítóiból kerültek ki. 1911-ben 530 fiatal járt a megyében iparos, kereskedelmi tanonciskolába. Az alsó fokú iskoláktól a középiskolák felé átmenetet jelentettek a polgári iskolák, melyek közül a balassagyarmati 1875-ben alakult és 1904-ig működött, a losonci 1890-ben alakult és végül a salgótarjáni, mely magániskolái kísérlet után 1903-ban nyílt meg. A polgári iskolákban 1910-ben mindössze 621 tanuló tanult. Középiskolája 3 volt a megyének. A legrégibb ezek közül az 1666 körül alapított losonci református gimnázium volt, mely 1849-ben elpusztult. 1857-től algimnáziumként folytatta működését, 1869-ben a református egyház megegyezett a kormánnyal és átadta az államnak, és így állami főgimnáziummá alakult át. 1876-ig csak 4 osztállyal működött, 1876 után bővítették ki 8 osztályos teljes gimnáziummá. 1910-ben a gimnáziumnak 483 tanulója volt, és ugyanebben az évben 24-en tettek érettségi vizsgát. Az 1875-ben alakult balassagyarmati polgári iskola 1900-zal kezdődően gimnáziummá alakult át. A régi polgári iskolában tanított Komjáthy Jenő költő is. 1910-ben 325 beiratkozott tanulója volt a gimnáziumnak. A megye harmadik középiskolája az 1827-ben alapított losonci evangélikus gimnázium. 1849-ben ez a gimnázium is elpusztult. 1857től kezdve a református gimnáziummal egybeolvadva működött, 1864 után 4 osztályos algimnáziummá alakult át. 1869-ben az evangélikus egyház nem vállalta az iskola gazdasági terheit, átadta az államnak, és ettől kezdve mint losonci Állami Tanítóképző működött. A tanítóképző tanulóinak létszáma 1910ben 111 fő volt. A középiskolák tanulói létszáma beszédesen bizonyítja, hogy a dualizmus időszakában a magasabb műveltség megszerzése az uralkodó osztály monopóliuma volt.

58 Röviden e helyt kell megemlékezni a nógrádi értelmiség egy-két oly kiemelkedő alakjáról, akik nemcsak a megyének, de a hazának is megbecsülést szereztek. Az írók sorából messze kiemelkedik Madách Imre, a Kisfaludy Tár7 Nógrád megye története 97