Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Csáki Károly: Mikszáth Kálmán Selmecbányái diákéveiről. Az újabb Mikszáth-kutatások eredményei

jobb volt, s az általános előmenetelt is javította: alig kielégítőről kielégítőre. Most kapott tehát olyan általános előmeneteli osztályzatot, mint amilyennel a rimaszombati iskolából Selmecre jött. A nyolcadik osztályban csak egy kitűnő előmenetelű diák akadt, de heten dicséretes, újabb heten pedig kielégítő átlaggal végeztek, s csak három tanulónak volt ennél gyengébb az általános előmenetele. Az érettségiről szóló jelentést is megvizsgáló Rejtő tette közzé a vizsga eredményeit. Ezek szerint „a./ kitűnő osztályzatot kaptak Reisz Károly, Heintz Hugó és Maróthy János; b./ dicséretest: Dubravitzky László; cl jót: Borsiczky Gejza, Klement Dániel és Zsivora Samu; á.l kielégítőt: Botár Samu, Eisert Géza, Folkusházy Sándor, Stur Gyula, Tessényi Albert, (ez mennyiségtanból középszerűt, prope dodum sufficienst kapván); e./ utóvizsga letételére utasíttattak és pedig sept 29 dikén Kuntzl Ferdinánd és Mixáth Kálmán, mindkettő mathezisből. Selmecen június 28 án 1866. Mikszáth Kálmán tehát mathézisből pótvizsgára utasíttatott, de az azévi egyházkerületi gyűlés jegyzőkönyv tanúsága szerint a pótvizsgát letette és az érettségi bizonyítványt kézhet kapta."

32 Megvizsgálva a tanulók magaviseletére tett bejegyzéseket is, el kell mondanunk, hogy most voltak a legnagyobb problémák, legsúlyosabb vétségek. Mikszáth három osztálytársa.: Bothár Ede, Haller Béla és Kontzl Nándor kapott kártyázás és kocsmázás miatt magaviseleti megrovást. Haller Béla, aki közben ipolysági lakos lett, a fenti okok miatt április 11-én „elküldetett" az iskolából. Mikszáth ugyanebbe az ügybe nem keveredett bele, de más csínytevést ő is elkövetett. Tovább folytatta az önképzőkörben azt a „tevékenységet", amelyért már kétszer megrótták őt. Most Folkusházy Sándor dolgozatát javította át, ráadásul „a kört még sértegetni is kezdte", amiért onnan 1866. január 20-án kirekesztetett. Rejtő felhívja a figyelmet arra, hogy e körül sem egészen egyöntetű az életrajzírók véleménye. Pontosabban azt vitatják, hogy kinek segített Mikszáth. Többen Brózik Titusz nevét emlegetik. O Hont megyéből származott, s nem volt osztálytársa Mikszáthnak. Azt hiszem, mindez nem annyira lényeges kérdés, mint az a tény, hogy Mikszáthnak az önképzőkörtől végül is meg kellett válnia. Különben mi is a kör történetét megíró Pesthy Istvánnak adhatunk igazat abban, hogy a segítségét igénybe vevő Folkusházy lehetett. Ez azért is valószínűbb, mivel a tesmagi fiú két éven át osztálytársa volt az írónak. A kör tagjai egyébként Mikszáth két költeményét érdemesítették érdemkönyvi bejegyzésre: a Petőfi sírja és az Otthon címűeket. Hogy Mikszáthot fentebb említett cselszövései miatt a körből kizárták, azon nem csodálkozhatunk. Különösen akkor nem, ha ismerjük az erre vonatkozó rendeleteket. A Magyar Irodalmi Társaság 1864/65-ik évi Alapszabálya ugyanis az I. fejezet 7. cikkelyében (Büntetések, Kirekesztések) igen szigorúan rendelkezett a kihágásokkal, a nem megfelelő magaviselettel kapcsolatban. Többek közt ez olvasható benne: aki „az év folyamán ok nélkül háromszor mulaszt, az a büntetés lefizetésén kívül a társaságból kirekesztessék". Ugyanezen büntetés illette „a munka és bírálat pon32. Rejtői. 1985. 271. p.