Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Pálmány Béla: A végvár-mezővárostól a városig. Balassagyarmat polgári fejlődése az újkorban 1552-1870

elszegődhet kapálni. Az összeírás a Balassák földjein 68 birtokosnál 439 kapás, a Zichy rátán 72 szőlősgazdánál 392 - összesen 831 - kapás szőlőt mutatott ki.

47 A királynő urbáriumának végrehajtói e helységben is mély, a jobbágyfelszabadítást követő úrbéri perekig tartó hosszú viszályt keltettek, feszültté téve a mezőváros közösségeinek és földesurainak viszonyát. Belitzky János is részletesen tárgyalta a gyarmatiak évszázados patvarkodását. Megállapította, hogy a királynő megbízottai 76 úrbéri telket rendeltek kiformálni, de úgy vélte, „a valóságban távolról sem az urbárium előírásainak megfelelően alakult a házhelyek és a telkek nagysága. Példa erre a kékkői uradalom 65 és a divényi uradalom 64 - a mezőváros összesen 129 jobbágy házhelye, amelyeket nem két, hanem csupán egy mérősnek vettek. Ez a magyarázata annak, hogy az 1773. évi pörben az uraság maga bevallotta, hogy 130 48 házhely is telne 80 helyett." Az úrbéri rendelet és útmutatói azonban részletesen meghatározták az eljárást a bonyolult úrbéri viszony fajták esetében és véleményünk szerint az eljáró kommisszáriusok, valamint a Helytartótanács mezővárosunk esetében is ezeknek megfelelően járt el. Az új szabályozás rendeletileg e megyében csak 18-20-22 m. hold szántó és 6-8-10 kaszás rét tartozékot kívánt adni egy egész házhely után, 1 rhénes forint cenzus, évi 52 nap igás vagy 104 nap gyalogrobot és kilenced szolgáltatása fejében. A Gyarmaton megállapítandó úrbéres telkek (20 magyar hold szántó, 6 kaszás rét) így a felét tették ki az ősi örökös szerződés és a szokás által szentesített régi teleknagyságnak (40 köblös szántó - 5 szekér kaszáló), ami persze konfliktust szült. A város és a gazdák azonban nem akartak robotolni és - mint szerte az országban - a hagyományokhoz ragaszkodtak. Az útmutató 26.§-a lehetővé tette a korábbi, földesurakkal kötött kontraktusok úrbérpótló jellegének elismerését és érvényben maradását, amennyiben azokat a helység betelepítésekor, szabad menetelű emberekkel, örökös érvénnyel és megváltoztathatatlanul kötötték és rögzítették bennük a telkek nagyságát is. Az 1690. évi szállítólevelek majdnem teljesen megfeleltek ezen kritériumoknak, az egyetlen hiányuk az volt, hogy nem tüntették fel a telkek szántó és rét tartozékait is. Éppen ebbe tudtak belekapaszkodni az uradalmak, és be akarták vezetni a robotolást és a kilenced szedést, valamint az úrbéri teleknagyságokat. Valószínűleg a Balassa és Zichy urak is tudták, hogy ebben nem lesz sikerük, mert a királynő utasította hivatalnokait és bíróságait, hogy a kereskedők és kézművesek lakta oppidumokban még a nem örökös jellegű szerződéseket is alapul lehet venni az új, a vármegyei hatóságoknál kötendő, a robotolást megváltó kontraktusoknál.

49 A város legutóbbi monográfia írója nem vette észre, hogy az eljárás során a 38 régi telek (sessio antiqua) területét igenis hiánytalanul beszámították, de mivel 40 47. Schneider M. 1971. 10. p. 48. Balassagyarmat története, 1976. 67. p. 49. Pálmány B. 1990. 187-188. p.