Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Pálmány Béla: A végvár-mezővárostól a városig. Balassagyarmat polgári fejlődése az újkorban 1552-1870

Az úrbéri és önkormányzati viszonyok - küzdelem a szabadságokért (1711-1870) A város 18. századi forrásait és adóösszeírásait sorra vallatóra fogva Belitzky János igen plasztikus képet festett a közösség végvári szabadságokért folytatott, változó sikerű küzdelmeiről, a vagyoni gyarapodásról, a földesurak szabadalom megerősítéseiről és tárgyilagosan megjegyzi, hogy a Balassák illetve az agg Koháry és 173o táján a zálogot visszaváltó Zichy grófok „nem voltak ugyan eleve rosszindulatúak a várossal szemben, de földesurak voltak, akik jövedelmük érdekében tudni sem akartak a hajdúvárosi végházi szabadságjogokról".

42 Az 1728. évi országos összeírás teljes és a nemesi birtokokat is kimutató képet ad a mezővárosról. Adatait Perjés Géza dolgozta fel, de kiadására nem került sor, így fontos a megismertetése.

43 A két földesúr, gróf Koháry István és gróf Balassa Pál 64 „örökös jobbágy", 18 házas, földtelen és 1 másnál lakó zsellér mellett 10 szabados és 4 egyéb (2 molnár, 1 városi szolga, 1 zsidó) - összesen tehát 97 - háztartást birtokolt. Mesterséget a 2 molnáron kívül csak 1 telket is művelő kovács és 2 serfőző zsellérnél jeleztek. (Megjegyzés: A megye 1728-1729. évi armalista, szabados és taksás összeírása Gyarmaton 2 Skrabák nevű címerlevelest és 12 szabadost - köztük 1 ispánt és 1 kovácsot-jelölt.)

44 A szántóföldek 1713 köbölt, a rétek 208 kaszást tettek ki és kimutattak a mezőváros határában 5 kapás szőlőt is. A szántóterületet 2 nyomásra osztották és 4 ökröt fogtak az eke elé. A talajviszonyok miatt a vetőmagon kívül csak háromszoros termést adott az egyetlen kenyérgabona, a rozs. Agrártörténészi tapasztalataink szerint az Ipoly eme homokos síkságán a múlt század végéig 2 nyomás és kizárólagos rozsvetés dívott Trázs (a mai Orhalom), Varbó (ma Vrbovka) és Csitár határaiban is. Nem a fejletlenség, hanem a talajviszonyok okozták ezt. Az 1713 köblös szántókból a helybeli „jobbágyok" és szabadosok használatában volt 895 köböl telki tartozék és 182 köböl „egyéb" - irtás - jellegű föld. A Perjés Géza által „egyéb" birtokviszonyban állónak minősített 636 köböl szántóból 480 köböl puszta telek tartozéka volt, amelyeket a földesurak haszonbérbe adtak, további 156 köböl pedig „egyéb státusú egyének" kezén volt. Az összterületből az irtásföldek 208 köblöst tettek ki, csak 26 köböl „ortvány" képezett nem-paraszti birtokot. A városi gazdák vagyoni rétegződésére jellemző a 22 népes telek osztódása: 2 háromnegyed, 20 fél, 41 negyed és 1 ennél kisebb hányadot műveltek a gazdák. Volt emellett 12 puszta telek is, melyeket a lakosok árendáltak. Egy egész telekhez 40 köblös szántó és 5 szekér vagy kaszás rét tartozott. A gazdák és zsellérek két szomszédos pusztát is béreltek minthogy a szűk határban nem volt elegendő legelőjük és a 208 kaszás rét, bár mind a gazdák kaszálták is, igen kevés volt a takarmányozás42. Balassagyarmat története, 1976. 57. p. 43. KSH Levéltár F 12 Az 1728. évi országos öi. táblái 12 megyéről (Perjés Géza letétje.) 44. NML IV. l/a. Kgy. Jkv. 1728/29. 241-276. p.