Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Limbacher Gábor: A templombúcsú és búcsúszerű ünnepek néhány jellemző vonása

Karácsonykor két alkalommal gyűjtötték az év legtöbb adományát, hatszor a másodikat, egyszer-egyszer a harmadikat és a hatodikat, a befolyt összeg kétszer a 12. lett és kétszer hiányzik a statisztikából. Húsvét két-két alkalommal került az első, második és harmadik helyre, ötször a negyedikre és egyszer-egyszer az ötödik, hatodik, valamint hetedik legnagyobb pénzösszeg jött össze. Összegezve az éves adományokat, együttesen is búcsúkor folyt be a legtöbb pénz, mert bár a háború idején, még a pengős világban húsvét és pünkösd mögé szorul, főként az ötvenes években viszont Márton napkor adakoztak legtöbbet a hívek. A konkrét értékek a következők: Adataink szerint tehát a templombúcsú az adakozás legbővebb forrása az ünnepek között, de hogy ez összefúgg-e a búcsú előzményeivel, az elkövetett bűnök utáni büntetések koraközépkori, közhasznú cselekedetekkel, majd alamizsnával történt megváltásával, vagy később, szintén a középkorban búcsúnyeréskor a szegényeknek osztott adakozással, ma már nehéz lenne egzakt módon igazolni. Mindenesetre figyelemreméltó ez az összecsengés. Terényben a katolikusoknál a század első harmadában még megfigyelhető volt az alamizsnálkodás, de koncentrált formában nem búcsúkor, hanem 3-4 héttel korábban, halottak napján a templomban: „Ottan, ahol most levét a holt Krisztuska is, meg amikor szülét, ezen a felin, ott vót a Máriaszoborka odaföl, oszt akkor alúra terítettek egy abroszt a templomgondozók, azt odavitte, ki mit tudott. Babot, lisztet, tojást, pénzecskét, akinek hát.... izé valakinek csak vót pénze (...) Azt akkor úgy a papocska osztotta szét, mán bíz a píz a papé vót vóna, ha lett vóna valamennyi, de azok az alamizsnák, azok hát a... összegyűltek ollyan nagyon szegények innen özvegyek, meg hát, vótak szegények a faluból." (Szaniszló I.-né.) A perselypénzzel kapcsolatban többek 80-as évek második felében is meglévő szokását tükrözi a következő idézet: „Átlag csak két vagy öt forintot viszünk. (...) Vendégség, karácsony, húsvét, újév, elsövasárnap, meg hát így az Úr sírjához (...) vagy ha kijelenti a papocska, hogy mostan a papi... kispapoknak is szedték, meg mittudom én mire, akkor is mán ugye többet." Húsz, ötven vagy száz forintokat adnak a jelesebb alkalmakkor, ki hogy. Minden első vasárnap „ofera van, az külön a Mária-társulat tagjainak van ez a pénz." (özv. Pongrácz M.-né.) Búcsú Karácsony Húsvét: Pünkösd 1943-1945-ig 3115,0 pengő 2583,0 pengő 8514,0 pengő 5226,0 pengő 1950-1960-ig 1342.5 forint 1216,8 forint 1060.6 forint 558,3 forint