Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Limbacher Gábor: A templombúcsú és búcsúszerű ünnepek néhány jellemző vonása

litkeiek vagy Nógrád több más településén. Ipolytarnócon a 60-70-es évek fordulóján a plébános átalakította a liturgikus belső teret, a szentélyt elválasztó rácsot eltávolította. Reakcióként ettől kezdve a fél falu Szécsénybe járt be vasárnaponként szentmisére, mire ellenállásukért rácsimádóknak tituláltattak a pap által. A templombúcsú jelentőségét az előzőeken túl is a legtöbben a védőszenttel vagy a templom felszentelésével magyarázták: „Szent Márton napra lett kész a templom, akkor szentelték fel." (özv. Koplányi J-né, sz. 1906.) „Hát a védőszentjire van minden falunak..." (Benedek F-né, sz. 1912.) „Megünnepeljük, hogy a templomunkat Szent András védelmébe ajánlották. (...) Evangélikusoknak nincs búcsú csak hosztyina van. Őnekik nincs Andrásuk, se semmi, ők csak csatlakoztak hozzánk, hogy hát hosztyina. Ugye mink meg... búcsú. Az egyház búcsúnak ismerte el, körmenetes búcsúnak." (Petrás J-né.) A falusi búcsúhoz kötődő gyónásnak nem találtuk nyomát a helyi hagyományban, és a régiek böjtölésére is csak ketten emlékeztek az ünneppel kapcsolatosan. (Petrás Jné, Benedek F-né.) A templombúcsú jelentőségét kutató kérdéseinkre - a társadalmi vonatkozásokon kívül, legtöbben a körmenetet említették: „Hát ugye, azé híják, mert ugye egyszer van egy évbe, oszt akkor búcsú van a templomban, körű megy a körmenet a templomunk körű no, oszt akkor az búcsú - Azé híják búcsúnak (Dehát húsvétkor és Űrnapkor is körül megy? L.G.) - akkor is körű megy, csak hát ugye az már más. Ugye az már nem vendégség." (özv. Koplányi J-né, sz. 1906.) „Búcsú, mert búcsúval mennek a templom körül. Egyszer van egy évbe vendégség." (özv. Varga M-né, sz. 1909.) „Hát az, hogy körmenet van..." (özv. Tóth J-né, sz. 1916.) „Az egyház körmenetes búcsúnak ismerte el." (Petrás J-né.) „... Hát azelőtt nem búcsúnak mondták ... vendégségnek. Akkor nem is tudtam mia az. Hát vendégség ... Vendégeskedtek, meg ehhez hasonló, de most már régebb óta úgy fogom föl, hogy a templomunk búcsúnapja. (És az mit jelent? L.G.) - Hát megyünk is templom körül mintha Szentkúthoz mennénk búcsúra." (özv. Pongrácz M-né.) „Mer akkor [Szent Andráskor] nagy búcsú levek a templom körű, Szűzanyát is hordtuk lyányok, környös-körü. Meg hát a papocska is az Oltáriszentséget ugye..." (özv. Szaniszló Iné.) A templombúcsú népi vallásosságban lévő jelentőségét illetően a következőket látjuk. Az vizsgált körzetben a templombúcsú jelentőségének szinte egyértelmű népi azonosítása a körmenettel, lehetséges, hogy kapcsolatban áll azzal, hogy korábban búcsúkiváltságokat fűztek körmenetekhez. Ez azonban önmagában nem elégséges magyarázat. Véleményünk szerint az iménti egyöntetű idézetek a korábban felvázolt értelmiségi-teológiai magyarázat (büntetés-elengedő szerep stb.) népi párhuzamai, megfelelői, illetve szinonimái; a búcsú lényegének a körmenettel azonosítása. Fölfogásunk szerint a kétféle megközelítés ugyanaz, előbbi a „hivatalos egyház", illetve az értelmiségi rétegek számára, második pedig az ősi tradíciókat - mint a kör, kerülés fontossága - továbbvivő nép számára. A körmenet, a templom körüljárása az