Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Pálmány Béla: A végvár-mezővárostól a városig. Balassagyarmat polgári fejlődése az újkorban 1552-1870

Balassagyarmat azonban nem tartozott egyértelműen ezen újratelepített végvárak sorába, mert lakosai nem egykori véghelyiek (praesidiarii), hanem felében magyar, felében szlovák jövevények voltak, a mezőváros élén bíró (judex) és a két szabados család állt. A volt végvárakkal ellentétben, ahol a védelmi szervezet a praesidiarius hagyományokat őrizte, itt működött a parasztvármegye, élén a hadnaggyal - az első ismert nevű, Vrebicza Máté 1694-ben 7 1/2 rovását a nemes vármegye elengedte.

39 Ennek bizonyára az volt a fő oka, hogy a gyarmati palánkvár - ellentétben a kijavítható többi volt várral - 1663-ben teljesen megsemmisült, újjáépítésével a Haditanács sem számolt. A Bárány és Mészáros család egyébként 1848-ig nagy szerepet játszott a város életében, mivel a kor jogszokása szerint örökös „szabadosok" lettek, adóbehajtó kötelezettségük évenkénti teljesítése fejében l-l telket kaptak és teljesen mentesültek a földesúri adók alól. A Bárány família 1846-ban nemességet is szerzett, igazolva 150 éves szabados állapotát. A város újratelepítése ezúttal valóban sikerrel járt. 1695-ben „Oppidum Gyarmath" már szerepel a taksafizető helyek (loca in simplo taxata) között, 4 forint öszszeggel, ami Losonc kivételével több, mint a 1,5-3 forint között fizető többi mezőváros adója (Szécsényé és a két Oroszié is csak 3-3 forint volt).

40 1697-ben az új rendszerű rovásolás szerint mezővárosunk lakosai után 730 1/2 rovással, a kétköves malom, a serfőzde, a mészárszék és a pálinkaüstök után 34 rovással tartozott, vagyis jelentősebb adóalapja volt, mint Losoncnak, ahol a nem nemes lakosokra csak 659 illetve a regálék után 4 rovást vetettek ki. 1696-ban a megye összeíróinak Litavszky Péter biró, a két szabados Bárány János és Mészáros Miklós valamint három tekintélyes lakos azt vallották hogy „ez a hely régen katonai végház volt, azután pusztává lett. Jelenleg pedig jobbára jövevények kezdték lakni és felosztani. Nyolc benépesített házhelyet laknak a szabadosokéin és a földesurak kúriáin kívül. (A 40 telekből tehát csak 10 volt lakott, a többi még igásjószággal bíró, tehetős jelentkezőkre várt!) A két nyomásra osztott határban 290 pozsonyi mérő gabonát vetettek. Réteken az Ipoly gyakori kiöntései miatt csak közepes szénatermést kaszálták. Szőlőket Hont megyében - azaz az Ipoly túlpartján Illési pusztán birtokoltak. A lakosok „nem emlékeztek" a régi portaszámra, ami véleményünk szerint a lakosok ügyes húzása volt a jobbágyi portális adózás alól való mentesség megszerzésére és a végvári, illetve curialis helyeken dívó kedvezőbb taxa fizetési gyakorlat ismételt bevezetésére. Az összeírok e fontos kérdést a megye döntésére bízták, de csak Rákóczi fejedelem emberséges intézkedései biztosították végvári jogokat és a felében protestáns lakosság szabad vallásgyakorlatát - 1705 és 1711 között.

41 39. NML IV. 7/d. 1. Perceptoralia, Számadások, 1695. 40. Uo. IV. IIb. 1. Perceptoralia Die. öi. 17. (1695.) 41. Uo. Die. öi. 19. (1696) és Pálmány B.1986. 90. p.