Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)
Pálmány Béla: A végvár-mezővárostól a városig. Balassagyarmat polgári fejlődése az újkorban 1552-1870
Az 1690. január 1-én gróf Koháry István és ő maga nőtlen lévén - testvére, János által kiadott, eredetiben általunk 1986-ban közzétett magyar és szlovák nyelvű telepítő szerződés valóban azt tartalmazza, amit Haraszthy Lajos monográfiájában ír, öt pontja pedig valóban alapjában megegyezik az 1671-ben írt szállítólevélével, ahogy Belitzky János észrevette. 6 A két földesúr egy-egy soltészt bízott meg a puszta hely benépesítésével, akik közül Bárány János volt Koháry embere, az 1671-es okmányban ugyanilyen minőségben szereplő Mészáros Miklós pedig özvegy Szunyoghnéé. Ok toborozták a két birtokos uraság által adott 20-20 házhelyre a „külső lakosokat", akiknek addig lakhelyükön sem saját házhelyük, sem várható örökségük nem volt és e puszta helyen lakni és házat építeni szándékoztak, ők mérték ki a lakosoknak a „házhely után való" szántóföldeket, réteket és szőlőket - tehát eleve szabott belső és külső tartozékú telkeket alakítottak ki, a gazdáknak nem lett joguk a szabad földfoglalásra és adásvételre. Az egész telek után járó cenzus a letelepedés után három évig a szokásos kedvezménnyel 12 „pénz" azaz dénár volt, utána 12 tallérra - 24 rhénes forintra emelkedett, de teljes robotmentességet biztosított. A gabona és bor termésének nyolcadát kellett járadék címén adniok, ami szintén kedvezőbb volt, mint a jobbágyfalvakban, ahol kilenced és tized, összesen tehát ötöd járt a földesúrnak és az egyháznak. A város közössége megkapta a Koháryaktól a regálék - korcsma, mészárszék, malom és a vám, a szabad vásárok - haszonvételeit, ami jelentős közjövedelmet jelentett. A másik Jakusith-Balassa ráta telepítőlevelét Haraszhy Lajos még látta, azóta nyoma veszett. Pontjai ugyanazok voltak, mint Gyarmat másik felén, de itt kilencedet szedtek és egy 6. pont a mesteremberek és posztósok betelepítésére, a 7. pont pedig a vallás szabad gyakorlására vonatkozott. 37 A város tehát örökszerződéses viszonyba került földesuraival, mint sok-sok a töröktől visszafoglalt és újratelepített néptelen birtok. A bányavárosi volt végvárak közül ugyancsak 1690-ben és ugyancsak Koháry István soltészei által „szállították meg" Szécsényt és Füleket, 1691-ben pedig az esztergomi érsekség adott ki telepítőleveletjószága, az 1685-ben visszafoglalt Érsekújvár újratelepítésére. E helységek a még javában folyó török elleni háború miatt nem vesztették el korábbi végvári jogállásukat, új lakosaik is megkapták a praesidiarius jogok jelentős részét, így „éjjel-nappal szolgálni tartoztak", vagyis a városbírót hadnagynak (ductor), helyetteseit tizedesnek (decurio) nevezték, a volt végvári vitézek a régi gyakorlat szerint házhelyeket, „katona osztásnak" nevezett szántókat, réteket kaptak és robottal nem, csak cenzussal, heteddézsmával, továbbá a katonai kötelességet jelentő levélhordással, kíséretadással tartoztak. 38 36. Pálmány B. 1986. 87-89. p. és Balassagyarmat története, 1976. 50-51. p. 37. Haraszthy L. (1911.) 703. p. 38. Pálmány B.1986. 69-107. p.
