Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Pálmány Béla: A végvár-mezővárostól a városig. Balassagyarmat polgári fejlődése az újkorban 1552-1870

talma alapján hiteles „szállítólevelet", melynek főleg a „háttéranyaga" adhatna új információkat. Belitzky telepítési kísérletnek nevezi az 1671-ben írásba foglalt szerződést, de úgy véli, „a szóban forgó időpontban minden jel szerint sikerült újra benépesíteni Puszta-Gyarmatot" és csak a két pusztító hadjáratban, Fülek 1682-ben, illetve Szécsény 1683-ban végrehajtott ostromai alatt, amikor az egész vidék elnéptelenedett, válhatott ismét lakatlanná a város.

33 Kutatásaink szerint azonban bizonyos, hogy az 1671. évi telepítés csak papíron történt meg, a valóságban a kísérlet sikertelenül végződött. Erre döntő bizonyíték, hogy a divényi uradalom 1679-ben készült, újabban felkutatott urbáriuma pusztának nevezi tartozékát, Gyarmat földjét, amelyet időnként lekaszálnak, ha van széna és van elegendő ember. Néha nyernek 100 szekér szénát is, kevésbé kedvező esetben pedig 25 szekér takarmányt takarítanak be, de a török földesúrnak is fizetni kell érte 8 forintot. 1683 és 1689 között pedig Nógrád vármegye Ipolytól délre eső fele valóban teljesen puszta, adózó lakosok nélküli vidék volt.

34 Az a kérdés is felvetendő, mit szólt a telepítéshez a budai pasa illetve a nógrádi és esetleg a szécsényi szandzsákbég. Hiszen nyilvánvaló, hogy Gyarmat 1663 után kettős hódoltság alá kerülvén nekik is adózott. Bár a török hadvezetés nem tartotta felépítésre, fenntartásra érdemesnek a kezébe került várat, az sem volt érdeke, hogy az ellenséges magyar földesurak esetleg mégis várépítésbe kezdjenek. Erre azonban egyelőre nem tudunk válaszolni. Az újratelepítés és a mezőváros valódi újjászületése (1690-1703) Balassagyarmat újratelepítésére 1690-ben, a város monográfusai által alapjában pontosan feltárt körülmények között került sor. 5 A 27 éve pusztán álló, termékeny folyóparti síkságon fekvő birtoknak két birtokosa volt. Az 1666-ban gróf Balassa Imrétől elkobzott fél ráta divényi uradalmat, melyhez 5 ispánságba osztott 85 lakott helység és 24 puszta kisebb-nagyobb hányada tartozott, 1686-ban gróf Zichy István ún. vegyes királyi adománnyal (donatio mixta), tehát 53000 forint Kamarának történő lefizetése ellenében megkapta. Ezt a hatalmas összeget a 10 uradalmat birtokoló ifjabb gróf Koháry István kölcsönadta Zichynek és zálognak megkapta az egész fél dominiumot minden jövedelmével, amíg a gróf vissza nem fizeti adósságát. A nagy jószág másik fele jogilag az 1684-ben elhunyt gróf Balassa Bálint örököseié maradt, azonban ténylegesen báró Orbovai Jakusith Katalin, Szunyogh Gáspár özvegye birtokolta, ugyancsak zálogképpen. 33. Balassagyarmat története, 1976. 48. p. 34. OL Magyar Kamara Archívuma E 159 Urbaria et Conscriptines UC 84:94/a. Divény vár és uradalom urbáriuma, 1679. „In Gyarmathiensi praedio si defalcari possent, et hominis quantitas esset, posset falcari foeni currus cum 100 modo vero falcarunt cum 25. Solvunt Turcis 8 fl[orenosl" és Pálmány B. 1988. 167-168. p. 35. Balassagyarmat története, 1976. 50-53. p.