Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)
Pálmány Béla: A végvár-mezővárostól a városig. Balassagyarmat polgári fejlődése az újkorban 1552-1870
sem, amikor az 1074. évben, tehát 1595 szteptembere és 1596 augusztusa közé teszi, hogy „Eger meghódítója, Mohamed khán" Drégely várát is elfoglalta, „de a hitetlenek visszavették". Nem Drégely 1552. évi, Ali budai pasa által történt jólismert ostromára utal azonban itt a török író - akkor, mint közismert, Eger várát Dobó István serege nem engedte elfoglalni - hanem a III. Mohamed (Mehmed) szultán által 1596. szeptember 20 és október 13 között személyesen vezetett ostromra, amikor is a jó vitéz Nyáry Pál és halálig kitartani akaró főtisztjei ellenére a demoralizált őrség kapitulált. A 15 éves háború során számos vár cserélt többször is gazdát. Az 1552-ben elpusztult Drégely alatt a törökök talán 1588 után palánkvárat emeltek és Direkli-nek hívtak. Ezt, mint láttuk Prépostváry levelében, a királyi seregek 1593 novemberében visszavették. Evlia Cselebi tehát egy magyar részről elfeledett epizódra utal, arra, hogy Eger 1696 őszi török ostroma idején az „igazhitű Mohamed khán", tehát a szultán seregeinek sikerült visszafoglalni a nemrég elvesztett, hadászatilag fontos fekvésű várat, de a hitetlenek újra visszavették. Ezt követően Palánk 1663-ig, Kaplan pasa most említett ostromáig magyar kézen maradt. Evlia, mint szemtanú megadja Nógrád elfoglalásának napját is. A Köprülü Ahmed által küldött újabb 10000 törökkel és 7 óriás faltörő ágyúval megerősített ostromlókkal szemben Nadányi Miklós és párszáz vitéze hősies bátorsággal ellenállt. Csak amikor a Felső-Magyarországon portyázó tatárok is a vár alá érkeztek és a teljes sereg áltralános rohamra indult, Rebi-ül-ákhil hó 4. napján, hétfőn (1663. november 5-én) adták meg magukat kegyelemre. A békeszerződés pontjai szerint a törökök által „híres Armanda kapitánynak" nevezett Nadányi Miklós 2 „kisze" (80000 akcse) váltságot adott Káplán pasának és ugyanannyit a seregének, a török pasa pedig ekkor fegyveresen Fülek magyar kézen maradt várába kísérte a legyőzötteket. A török és tatár fővezérek nagy győzelmi ünnepet tartottak, majd hegyes, erdős vidéken át haladva 9 óra alatt Vác török várához vonultak, hogy a kijelölt téli szállást Belgrád körzetét végre elérjék. Evlia is velük tartott. 28 A török krónikás tehát nem tesz említést a többi dél-nógrádi magyar végvár meghódításáról, ezt nem a főseregek végezték. A legalaposabb forrás ezen eseményekre Mocsáry, aki átnézte a korabeli magyar és német krónikákat. Szerinte Szécsényt főkapitánya a híres vitéz, idős Koháry István november 9-én felgyújtatta és csapatait sietve visszavonta Fülek védelmére. Ez bizonyára így történt, velük együtt a nógrádi vitézek maradéka is Fülekbe húzódott, - ezt az erős várat, a bányavárosok kulcsát ő és 1664-ben Léva melletti hősi halála után fia, az ifjabb István 1682-ig sikerrel meg is védte. A kis hollókői őrség a várban rekedt, így két tizedese, Berki Mátyás és Nagy Orbán csak a szabad elvonulást kérhette a törököktől - sikerrel. Bujákról csak annyit ír, hogy a tüzzel-vassal támadó törökök e kisebb és erőtlenebb várat is „maga hatalma alá vetette". Balassagyarmat viszonyairól és elestéről Mocsáry keveset ír. Kiemeli, hogy Balassi Imre kevésnek tartotta várai „kormányát" ezért az újonnan koronázott I. Lipóttól 1657-ben engedelmet nyert, hogy Gyarmatot, Kékkőt és 28. Evlia Cselebi, 1985. 424-431. p.
