Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Pálmány Béla: A végvár-mezővárostól a városig. Balassagyarmat polgári fejlődése az újkorban 1552-1870

Divényt megerősíthesse. Hozzá is fogott e nagy munkához és „két magas bástyát emeltetett" Gyarmat várfalaira, majd Divény megnagyobbításán fáradozott nem kis fáradsággal és költséggel, de eközben meghalt, így a munka félbemaradt. A két gyarmati bástya omladékai még Mocsáry korában is láthatók voltak. A gyarmati vár nagyobbítása közben vitába keveredett fivérével, Bálinttal, kinek a régi külvárosban (in exteriori veteri suburbio praesidii Gyarmathiensis) lévő pincéjét betömette. A testvérviszályt az 1659. évi pozsonyi országgyűlés igyekezett csitítani, a 115. törvénycikk a Haditanács, a dunáninneni végvárak főkapitánya és Nógrád megye küldötteire bízta annak eldöntését, vajon ártalmas és veszélyes-e a pince a várnak és megerősítésének, vagy sem. Ha káros, maradjon a pince lerontva és betömve, ha viszont nem, Bálintot vissza kell helyezni előbbi birtokállapotába. A vár erősítése és bővítése tehát 1659-ben vita és haláleset miatt félbe maradt, nem valószínű, hogy 1663-ig kellő mértékben befejeződött.

29 Mocsáry nem ír Gyarmat 1663. évi török kézre jutása körülményeiről, a 17. századi krónikák is hallgattak róla. így a Borovszky féle megyemonográfia történetírója, Reiszig Ede csak annyit ír, hogy Nógrád elfoglalása után a vidék többi vára, Drégelypalánk, a Koháry István által felégetett Szécsény valamint „Hollókő, Buják és Gyarmat ismét török kézbe került. Gyarmatot azonban a török nem is helyezett bele' őrséget, hanem kifosztotta, feldúlta és felégette. Lakosai elszéledtek, bástyáinak a romjai omladoztak, sánczai bedőltek, a körülötte folyó Ipoly vize falainak alapját mosta el, úgy hogy 1688-ban az egyházi vizsgálat Gyarmat egykori helyére alig tudott ráakadni."

30 Belitzky János azonban gondosan új forrásokat kutatott fel, amelyek alapján új feltételezéseket tett a vár és város 1663-1690 közötti állapotára. Hivatkozik Evlia Cselebi krónikájára, mely szerint 1664. szeptember 20-án az előző évben elfoglalt várak sorsáról tárgyalások kezdődtek Lipót császár és király követei és a török nagyvezér között, rámutat, hogy hosszú vita után megegyezés született, miszerint a törökök átadták a korábban elfoglalt Lévát és Nyitrát - e két vár a bányavárosok védelme számára alapvető várat - és cserébe Szécsény, Gyarmat, Drégely, Hollókő és Buják várak „vétettek át" általuk. Továbbá idézi Wesselényi Ferenc nádor egy 1665 áprilisában kelt levelét, amely a gyarmati magyar katonaság és a megye lakossága közötti fegyverhasználatig fajuló ellentétekről és e vitézek töröknek tett hódolási ajánlatáról szól. Mindebből arra következtetett a jeles historikus, hogy lehetséges, nem 1663-ban, hanem 1665-ben teljesedett be Gyarmat sorsa.

31 Véleményünk szerint Gyarmat nevének felvetődése a béketárgyalásokon nem bizonyíték a vár meglétére, csak arra, hogy a bécsi udvar és Haditanács jogilag lemondott e korábbi véghelyéről és a törökökre hagyta, mit kezdenek vele. Másrészt a korabeli forrásokban számos alkalommal olvastuk, hogy a harcok során elvesztett 29. Mocsáry A. 1982. Nógrád 17., Szécsény 198., Hollókő 209-210., Buják 244, Gyarmat 220. p. 30. Reiszig E. (1911.) 428. p. 31. Balassagyarmat története, 1976. 46. p.