Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Bozena Nemcova: Egy magyar város (Gyarmat). Néprajzi leírás

A közigazgatás Az uraság joga a birtokán a következő volt: - Joga volt bort, sört, pálinkát kimérni, malmot üzemeltetni, mészárszéket tartani, vegyesboltokat létesíteni a községben. Csak az uraság építhetett vágóhidat, vendéglőt, kocsmát, üzleteket és azokat bérbe adhatta. Akit nem akart, azt nem kellett megtűrnie a birtoka területén, aki jött, annak az uraságnál kellett jelentkeznie. Az egész határban a birtokok az urasághoz tartoztak és azokat úrbérbe, paraszti telkekre osztották fel. Az úrbéri földek a parasztság vagyona volt. Az uraság engedélye nélkül a paraszt a földjét nem adhatta el, nem oszthatta fel. Ha mégis el akarta adni, először a földesúrnál elintézte nem tartozik-e valamivel. Ha igen. előbb azt ki kellett fizetnie, csak azután adhatta el. Ha az úrbérlő nem jól gazdálkodott és az adót nem fizette be, figyelmeztették őt, hogy jobban gazdálkodjon, és ha nem változtatott, a földesúr elvette tőle a földet. Odaadták másnak. A bérleményből (házból) bármikor kikergethette a tulajdonost, a házért csak annyit fizetett ki neki, amennyit ő maga állapított meg. Minden parasztnak 104 napja volt robot, vagy fogattal 52 nap. Ezt napkeltétől-napnyugtáig számolták. Az aratás idején a robotnapok megduplázódtak. Minden elmulasztott napért 10 krajcárt, fogattal 20 krajcárt kellett fizetnie. A háztulajdonosoknak 18 nap, a zselléreknek 12 nap volt a robot évente, de ezt bármikor fel lehetett emelni. A tüzelőért a földesúrnak a paraszt köteles egy öl fát aprítani és az uraságnak beszállítani. A roboton kívül minden parasztnak az összes gabonából, szénából, és borból a földesúrnak kilencedet, a püspöknek tizedet kellett leadnia. A püspöki tizedet a plébánosnak kellett leadni, aki annak tizenhatod részét kapta meg. Más tizede a papnak nem volt. Mivel ez a behajtás a püspökségnek nagy nehézséget okozott, ezt haszonbérbe adják a földesuraknak, akik azt pénzben fizették ki a papoknak, beleértve a tizenhatod részüket is kicsépelve. Ilyen joguk még a szabad városoknak is volt, amelyekből ugyan elég kevés volt Magyarországon. Ezenkívül a parasztnak még kilencedet kellett fizetnie a kenderből, vagy lenből, a birkából, tojásból, vajból, mézből, baromfiból is. Amikor a földesúr vagy az úrnő házasodott minden jobbágynak hozzá kellett járulnia a konyhához. Földbirtokot csak a nemes vásárolhatta meg. A nemesnek semmilyen adót nem kellett fizetnie, csak a veszély esetén a hazát védenie. A nemest nem lehetett lecsukni, házába bezárni és a vagyonát lefoglalni. Ha valaki a bírósági emberek közül mégis ilyen okból esetleg közeledett a házához, fogta a furkósbotot, az ajtaja elé állt és fenyegetőzött. Ilyenkor senki sem mert bemenni a házba. Ha esetleg mégis bűncselekményt követett el, és netán halálra ítélték az az előjoga volt, hogy nem volt szabad őt felakasztani, mint egy közönséges gyilkost, hanem karddal fejezték le. A jegyzőt az korábbi időkben a falu maga választotta, de annak jóváhagyása mindig a földesúrtól, vagy annak megbízottjától függött, mert joga volt azt megtűrni a birtoka területén, akit akart. A kisebb helységekben ezzel az urak nem nagyon törődtek, hogy ki legyen a jegyző, ha a nép nem lázadozott, ha ügyelt hogy a kocsi előálljon,