Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Bozena Nemcova: Egy magyar város (Gyarmat). Néprajzi leírás

Akinek a munka nem áll a kezére, mindjárt mutogatnak is rá: „Ő az, aki nem szeret dolgozni, csak a napot lesni, mikor tér az nyugovóra." - Vasárnap nem dolgoznak; templomba mennek, és délután az öregek beszélgetnek, a fiatalok énekelnek és játszanak, míg fel nem jön az esthajnal csillag. - Mikor már learatták és összekötözték a gabonát, a szántóföldön elkészítik a szérűt, a kévéket szétterítik rajta és két vagy három ökröt addig járatnak körbe rajta, míg a szemeket ki nem tapossák. - A szalmát azután kévékbe rakják és kint hagyják a mezőn. Nem messze a szérűtől a földre nagy lepedőket terítenek; a szélhez igazodva nagy lapátokkal a gabonát átforgatják, kiszelelik. - Az kiszelelt gabonát kocsikra rakják, amelyek alján lepedő van. - A pelyvát összegereblyézik kupacba, s ez szintén a mezőn marad. - Érthető, hogy az ilyen gazdálkodással sok szem megy veszendőbe, ezt ősszel látni igazán, amikor az ottmaradt szemek a szérű és a pelyvakupacok körül dúsan kicsíráznak. - Amikor vége az aratásnak, az aratónők búzakalászból és mezei virágokból szép koszorút kötnek és az egyik legény feltűz a karó végére egy fehér kendőt, mint egy zászlót. Közben énekelnek: „Ma melyik lánynak, kinek fonjunk koszorút? - Annak, akit kiválaszt a legszebb legény". - Ma melyik legénynek, kinek adjuk a lobogót? - Annak, aki feléje nyújtja jobb kezét." - Általában a legszebb párt választják ki; a lány viszi a koszorút, a legény a zászlót. Ök ketten mennek elől, a többiek utánuk. Amikor a gazda udvarához érnek, énekelni kezdenek: „Hotuj, pane, oldomás, ,4 zrobili sme, kde co más, hotuj, pané, veceru, dvanást funtov pecenu. V násho pánovom dvore kvitné ruza na stole; pán se na nu pozerá, ze on peknú paniu má. Nasa pani népysná, na vráta ku nám vysná, Bohu se pomodlila, ze znivo dokoncila, oldomás, pané nás! " Atd.* 14. Az áldomás magyar szó. Azok a szlovákok használják, akik járnak aratni az Alföldre. * „Készíts gazda áldomást, / bevégeztük, az aratást, / Készíts gazda vacsorát, / tizenkét font pecsenyét. // A mi urunk udvarán / rózsa virít asztalán; / az úr meg rátekint, / hogy szép felesége van. // Gazdasszonyunk nem büszke, / a kapuban elénk kijött, / az Úrhoz imádkozott, / hogy az aratásnak vége lett. / Áldomás, urunk!" stb.