Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Bozena Nemcova: Egy magyar város (Gyarmat). Néprajzi leírás

A dal befejezése után átadják a gazdasszonynak a koszorút, és ezután bőven kapnak enni és inni. Rendes gazda még cigányt is rendel, hogy táncoljanak. A gazda a koszorút felakasztja a pitvar gerendájára és tavasszal, amikor vetni megy, az első marék vetőmagot e koszorúból szedi ki. - Az aratás végeztével az aratók összeszedelődzködnek, a kapott portékáját ki-ki szekérre rakja és vidáman megindulnak haza. - De nem mindegyikük tér meg vidáman és egészségesen az Alföldről; sokukat megtöri a hideglelés, aminek ezzel nincs vége. Valószínűleg részben az egészségtelen víztől és a szokatlan étkezéstől, részben az ottani mocsarak egészségtelen levegőjétől kapják el. - Nem egy aratót látni viaszsápadtan hazatérni, dagadt lábaival alig vonszolja magát. - A tiszta gabonát nem magtárba, vagy kamrába, hanem a verembe teszik. - A veremnek olyan formája van mint egy szük nyakú öblös üvegnek. Vagy az épület előtti utcán, vagy a kertben vagy a szőlőben ássák meg. Vannak úgynevezett veremásók, akik egy verem kiásásáért 2-3 aranyat kapnak. Ezek a gödrök olyan tágasak és mélyek, hogy 150-200 kiló is beléjük fér. Mikor a gödröt kiásták, megtömik szalmával; a szalmát meggyújtják és néhány napig hagyják égni, amíg az agyag alaposan ki nem ég és meg nem keményedik. így állítólag a gabona nem csírázik ki könnyen. Majd azután a gödröt száraz szalmával kibélelik és maggal a nyakáig megtöltik; a verem száját egy réteg hamuval és egy réteg homokkal töltik meg, ami a teteje is. Némelyek még timsót is adnak hozzá, hogy a gabona ne csírázzon ki. A nyílását bekenik anyaggal és a nyílás fölé egy kis kupacot csinálnak, hogy se a hó se az eső ne essen bele, se a nap ne szárítsa ki. Mikor tavasszal a gabonát előszedik, kénytelenek az egészet egyszerre kivenni. Általában dohos szokott lenni, ezért ki kell szárítani; nem tudom, hogy a parasztoknál is csinálják-e, de a polgári házaknál a malomba vitel előtt átmossák, mert sok benne a szemét és a por. Egyesek úgy gazdálkodnak mint felső Szlovákiában, a földjeiket jobban müvelik, a szénát nem kint tartják, hanem a padláson, csűrjük és szérűjük van és a gabonát a kamrába tárolják. Az előbbi gazdálkodásnak talán az az egyetlen előnye, hogy a tűz esetén csak maga az épület ég el, a gabona viszont megmarad. Vetemények A felvidéki megyékben nem ültetnek annyi kukoricát, mint az Alföldön, ahol beláthatatlan föld darabok vannak kizárólag kukoricával beültetve. Olyan dúsan nő, hogy benne a lovas is elbújhat. Nagyon szépen néz ki egy ilyen kukoricás. A kukoricából három magot ültetnek egymás mellé; általában egyikük erősen fejlődik, a másik kettő csenevész lesz. Ezért csinálják ezt, hogy a középső a szél idején ne törjön ki. Sokszor kell megkapálni, s amikor magasodni kezd, a minden tövet feltöltenek. Az Alföldön a kukorica nemcsak a sertésnek elesége, hanem az ember is fogyasztja. - A kukorica kenyér szép fehér és magas, ahogy a magyar szereti, viszont hamar kiszárad, ezért minden harmadik nap frisset kell sütni. Amikor a csövek beérnek, mindennap mint csemege találkozhatunk vele az urak asztalán. Sós vízben megfőzik, majd asztalkendőbe tekerik nehogy kihűljenek és feltálalják. A csövet kézbe veszik, meg-