Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Bozena Nemcova: Egy magyar város (Gyarmat). Néprajzi leírás

nők. A viaszkészítők meg a falusi gazdasszonyokkal a viaszt tűre, szalagra, gyűrűre és hasonló dolgokra cserélik, amit aztán Pestre szállítanak. Szép bőrt Gömörben és Trencsénben készítenek, főleg csizmának való fekete és piros kordovánt. Sok a tímár és a szíjgyártó, mert a parasztok télen, de néha nyáron is bundát, prémmel bélelt bekecset és valamennyien övet hordanak. A széles paraszt kalapokat a radványi kalaposok hozzák a vásárba, magasan feltornyozva, egyiket a másikba rakva. A halinának nevezett, vastag, erős posztó, amiből a parasztok rövid kabátja, szűrje és téli gatyája készül, leginkább Nyitrából és Gömörből származik. Ezt ölre mérik. A régi írásokban pertikának nevezik. A férfiak és a nők többi ruhája, a vasárnapi gyapjú szoknya és a lányok egyes díszei kivételével, csak kendervászonból van, s ahol a len jól terem, mint Liptóban is, lenvászonból. Ez a foglalkozási ág teljesen a nők kezében van, a vetéstől a varrásig. Nem ritka jelenség Szlovákiában, hogy a polgár lányt is a rokka, sőt a szövőszék mellett látni. Mindmáig kinevetik a takácsokat, hogy nem való a férfinak női munkát tanulni. A csipkét a zólyomi csipkeverők hozzák a piacra, a szép, vékony pruszlikra való vásznat pedig Liptóból és Árvából. A tarka kendőt akár a zsidónál is megveszik. Sokan, főleg a nők, kék vásznat viselnek, amit szintén a piacon árulnak és egykor leginkább Beszterce környékén festettek. A gyarmatiak ezt a kék vásznat kékfestőnek nevezik (vettem négy rőf kékfestőt kötényre). így a kékítőt, a kékkövet és minden hasonló színt világos kékfestőnek neveznek. Csizmát a nők és a férfiak egyaránt hordanak, a csizmadia varrja őket. Az urak és a hölgyek cipőit a suszter varrja, aki általában cseh vagy morva. Hasonlóképpen a szűrszabó, aki bekecseket, szűröket, gatyákat készít a parasztoknak, és az úri szabó, aki az urak és az úrhölgyek ruháit csinálja, szintén mindig cseh, csakhogy csehnek nem vallja magát. Általában amíg nem tanult meg egy kicsit magyarul, addig németnek mondja magát. Ha meg azt veszi a fejébe, hogy magyar nemesi címert is szerez magának s a cseh neve végére magyar ragot illeszt, már kész is a magyar ember. Amint mester lesz, maga már nem dolgozik, de minden nap kávéházba jár és parádézik, ahogy a szlovák mondja. A társaságban az úri szabó a szürszabótól, a suszter a csizmadiától elkülönül, habár egy céhbe tartoznak. Régen Szlavóniában a csizmadiát annyira lenézték, hogy egy gombkötő

4 legény sem ült le mellé a kocsmában. A csizmadiáknak Oturán a céhbe való belépéskor 20 aranyat kellett letenniük és 20 fogásos kiadós lakomát rendezniük, melynek étrendjét a céh állapította meg. Böjf idején 20 böjtös ételt kellett készíteni, s ha véletlenül nem volt hal, pulykát

6 is süthettek. A céhszabályzatban azt is előírták, hogy a temetésen a koporsót nem szabad sietve vinni, hanem lassú léptekkel menjenek. A gyűlésre mindig megfésülködve, megmosakodva és rendesen felöltözve jöjjenek, ne tubákoljanak sokat és a zsebkendő ne lógjon ki a zsebükből. A gyorsaság tehát ősidők óta a cipészek természeté4. Szlovákul gombársky. 5. Szlovákul kántry. 6. Szlovákul móriak.