Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)
Bozena Nemcova: Egy magyar város (Gyarmat). Néprajzi leírás
kellett adnia. A borbélysegédnek mindig a mestere rendelkezésére kellett állnia, 3 arany büntetés terhe alatt nem távozhatott el otthonról a mester engedélye nélkül. A céhüléseken a legfiatalabb mesternek kellett vigyáznia az idősebb mesterekre, hogy ha berúgnának, ne lármázzanak; másnap mindenről jelentést kellett tennie. A mesterek és a segédek kötelesek voltak minden vasárnap templomba menni, egy pint bor terhe alatt. Ugyanígy meghatározott taksájuk volt az egyes gyógyításoknak. 4 arany büntetés terhe alatt a mester nem nyúlhatott a súlyos sérülésekhez, amíg össze nem hívta az egész céhet. A súlyos esetek közé tartoztak: állkapocs és borda sérülés, a láb és a kéz levágása. Ha a borbélynak nem volt bátorsága a beteget kezelni s ezért a céhet összehívta, a paciensnek egy aranyat kellett fizetnie. Agyhártya sérülés esetén is összehívták a céhet: a páciensnek a koponya felnyitásáért egy tallért kellett fizetnie és a másnapi vizsgálatért ugyanannyit (amennyiben persze nem múlt ki a hóhér kezek alatt). Ha a sérült sebét az egyik borbély bekötözte, nem vehette őt kezelésbe a másik, 2-12 arany büntetés terhe alatt. Úgyszintén betegcsábításért 2-4 arany volt a büntetés. 2 arany büntetést fizetett, aki a nyitott pénztár (láda) előtt, s 1 aranyat, aki a csukott láda előtt káromkodott. Ha a mestereket a céhbe hívták, egy segédet küldtek értük, s annak jelzésére, hogy a legidősebb küldte, magával kellett vinnie a borotvát és minden mesternek bemutatnia. Akkoriban a borbély a város tisztes polgárai közé számított. Magyarországon a vidéki városokban, főleg az Alföldön, nincs annyi iparos, mint nálunk. Ennek oka talán abban áll, hogy az ottani népnek kisebb az igénye, mint nálunk, kivéve a módosabb és a felsőbb osztályt. Főleg a parasztember sokkal szerényebben él, az iparosokra, kereskedőkre nem költ annyit, mint nálunk. Amire a ház körül és magának szüksége van, azt részben maga készíti el otthon, részben az országos vásárokon veszi meg a szlovák háziiparosoktól. Hoznak is a vásárra mindenféle árut: bognár, asztalos, kádár készítményeket, szekrényeket, kanalakat, csévéket, főzőkanalakat, mozsarakat 3 . A faárukat Zólyomból, Gömörből, a felvidéki erdők falvaiból hozzák, ahol mindezeket készítik és az ország távoli piacaira szállítják. Kerékgyártókból sok van Nógrádban és Gömörben, akik vasalt és vasalatlan kocsikat készítenek és szétszedve hozzák a piacra. Az ilyen könnyű kocsin olykor semmi vasszerelvény sincs, gyakran a gazda maga készíti el, miként maga csinálja az összes ács és sokszor a kőműves munkákat is. Kőművesekből csak a városokban van több. Kovács majdnem minden faluban található, habár nincs sok munkája, mert a lovakat csak akkor patkolják meg, ha hosszabb útra mennek. Tetőfedőre szintén nincs szüksége a parasztnak, mert a deszkákat vagy a zsindelyt maga rakja fel. A vasárukat, késeket, kaszákat, szögeket, ekevasat mind Gömörből hozzák. Fazekas sok van Nógrádban, Kishontban, Zólyomban, akik az Alföldre is lemennek és árujukat részben a vásárokon, részben a falvakban gabonára cserélik. Egy fazékért egy fazék búza vagy rozs. A gyümölcsöt ugyanígy árulják a korponai gyümölcs kertész3. Szlovákul maziary.
