Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Szomszéd vitéz úr barátom! – Levelek a szécsényi és bujáki török végvárból (1667–1680)
XV. Szécsény, 1677. augusztus 11. Tót Husszain ispája levele a füleki ferencesek guardiánjának, amelyben tőle követeli a szécsényi hodzsa elrabolt hozzátartozóinak kiszabadítását Minden hozzám illendő tis(z)tes(s)éges dologban ajánlom szolgálatomat az szomszédságban kegyelmeteknek, füleki kolastromban levő gvardián mind az többi mellet(t)ed levő vikáriusoddal együt(t). Isten kívánta jókkal áldjon Benneteket, kívánom. Nem akarom alkalmatosságomat elmúlatnom, hogy ne írtam volna Kegyelmeteknek [arról, hogy] Ez minapában kigyelmetek füleki végházában lakozó vitézek Becske táján, Buda felé mentiben az it(t) való Ho(d)zsánknak anyja egyben nyavalyás szolgálójával nyavalyájának könnyebbítésére és megorvoslására más két asszon(n)yal együt(t), mivel azon nyavalyás vén szolgálóját minden nap az nyavalya bántja, reája akadván, úgy esék értésemre, hogy oda, Fülek várába vitték. Ed(d)ig is jutunk volna, de nem tudván, hova vit(t)ék légyen bizonyosan [az elfogott asszonyokat], ki mondta Bozókban, ki pedig Lévára? Annak okáért akarom kigyelmeteknek tu(d)tára adnya, hogy kigyelmetek úgy vigyázzon az maga auctoritására, és szabadon való járására, azon két as(sz)ony el ne adódjék az harácsért, mivel ez nálunk és minekünk olyan papunk, minekünk, mint kigyelmetek Fülek várában. Mivel ha eladódik és ki nem külditek, Isten engem úgy segéljen, ti is ot(t)hon ne jöjjetek ki az végházból, koldulni ne járjatok, mert valami(n)t azon két asszony, úgy bizonyára, ha kezünkbe akadtok, tuplán megadjátok. Lám ed(d)ig mondhatjátok, hogy valaki utatokban akadál(y)t tet(t) volna, leveleteket kívánságotok szerint ki szoktuk adni, az kivel nem is tartoznánk, de ha azon két as(s)zonyt ki nem külditek, bánjátok az úton. Mivel most is az vitézek egy vén dervist, az ki világtalan lévén, nem engedtek, hogy az felső ruháját levonták, hanem világ csúfjára szűz mezítelen hagyták, sőt egy nihány forint volt nála, ez kit az budai barátok számára koldult I(ste)nért az urak adtak, azt is elvonták. Az nem ki-ki valljon, jó volna-é ha mi is elkövetnénk - és meglátjátok el is fogjuk követni - tudjátok. Az mi derviseink az sok egyenetlen, feje nélkül való tolvaj miat(t) falukon nem koldulhat, hanem az végházakban az mit talál. Annak okáért, hogy ezeket ne kellessék elkövetnünk, azon két as(sz)onyt, az ki papunk anyját szolgálóstúl hova hamarab(b) kiküldjétek, mivel az mint mondám, bizonyára ti is ot(t) nem sétáltatok, ahol akartok. Eddig is annak okáért kedveskedtünk az levél kiadásban, hogy az mi barátunknak bánata sok ne következzék, de látjuk, nincs ha(s)zna ezek után. Isten áldja kigyelme- teket, kívánom. 472
