Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Szomszéd vitéz úr barátom! – Levelek a szécsényi és bujáki török végvárból (1667–1680)

téz barátját", a malom bővítése érdekében küldesse el a szakáliakkal a harmadik malomkövet is (XII. számú levél).

Az együttműködés másik fő területe a kereskedelem volt. Több levél foglalkozott adásvételi ügyletekkel - így a kékkőiek berzsenyi vásároltak a szé- csényi törököktől stb. Omer aga például (V. számú levél) egyenesen közvetítő szolgálatot tett „szomszéd vitéz úr barátom" megszólítással illetett ellenfelének, br. Koháry Istvánnak, 130 akó tokaji bort és 170 akó idei bort ajánlva megvételre neki. Máskor ajándékokat küldözgettek egymásnak, ha a másik teljesítette kérésüket - egy pár török csizmát, rizskását, görögdinnyét stb.

Az 1664 és 1682 közötti időszak a vasvári béke időszaka volt Nógrád megyében is. Nagyobb hadjáratot egyik ellenfél sem kezdeményezhetett veszélytelenül és kiszámíthatatlan következmények nélkül a másik ellen. Ebben a patthelyzetben egymás mellett élt a két ellenség - állandó csatározga- tások és alkudozgatások között, de a magyar fél nyíltan, a török pedig félig bevallottan (lásd VI. számú levél) átmenetinek tekintette a fennálló hadi állapotot, hogy Szécsényben és a többi dél-nógrádi végvárban törökök laktak. Ez a remény éltette másfélszáz évig a végvári vitézeket, és e töretlen hit nélkül soha nem változott volna meg az ország és a nemzet szétszakítottsága a XVII. század végén.

458