Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
A szécsényi uradalom kísérlete földművelési rendszere korszerűsítésére az 1830–1840-es években
Az uradalom természeti és gazdaságföldrajzi adottságai viszonylag kedvezőek voltak: igen jó minőségűek és - az összeírás állítása szerint - bőven termők az Ipoly völgyében fekvő Szécsény, Trázs (ma: Őrhalom) és Varsány helységek, valamint Drahi- és Farkasalmáspuszta határai. Még a többi, hegyes határú helységről is azt a nyilvánvalóan túlzó megállapítást tették az összeírok, hogy szántóik termékenyek. A fő termények - gabonafélék, gyapjú, bor és élőjószágok - értékesítési lehetőségei több közeli piacközpontban is kedvezőnek mondhatók: Losoncon tartották a Felvidék talán leghíresebb búza- és gyapjúvásárait, Balassagyarmat is nevezetes volt sokadalmairól, de magában Szécsényben is rendeztek évi hat-hét országos vásárt, péntekenként pedig hetivásárt, ahol főleg az élőjószágok adásvétele volt jelentékeny.8 Röviden szólnunk kell az uradalom helységeiben dívott hagyományos határhasználati rendszerekről és a fontosabb szántóföldi terményekről. Mária Terézia úrbérrendezése idején, 1770-ben az összeírok kétnyomású határról szóltak Csitár, Hollókő, Trázs és Szécsény helységeknél, míg három vetőre - őszi és tavaszi gabonát termőre és ugarra - osztották Nagylóc, Sipek, Szakái, Rimóc és Varsány szántóföldjeit.9 Az 1828. évi országos összeírás ettől eltérő és árnyaltabb helyzetet rögzített: egyértelműen két részre, őszi gabonával vetett, illetve ugarként művelt dűlőkre már csak Trázs és Szakái határát osztották, világosan három nyomás pedig Csitárban, Nagylócon és Rimócon dívott. Ami feltűnő: több határban elvileg kétnyomású volt a szántóterület, azonban az összeírok megfigyelése szerint ugarnak csak egyharmad részt hagytak ki (pro vervacto ex- missa est tertialitas).10 E mögött nyilvánvalóan a jobbágyság mind nyomasztóbb földínsége rejlett. Paraszti leltárakból tudjuk, hogy a hagyományos kenyérgabonák - a tiszta búza és rozs, valamint a kettő keveréke, a feles arányban kevert „abajdóc" -, továbbá a századokon át termesztett takarmánygabonák - árpa, zab, tönköly - mellett a XVIII. század elejétől kukoricát, a XIX. század elejétől pedig egy-egy mérőnyi burgonyát, lednek nevű pillangóstakarmányt is vetettek.11 A nyomásos rendszer e „rendetlen" gyakorlásának oka volt a községek határának tagosítatlansága is, az, hogy az egyes nyomásokat csupán a szokás alakította ki. A puszták határhasználatáról a községekénél sokkal kevesebbet tudunk. Az 1820-as évek elején az uradalom pusztáinak többségén nem voltak majorit PÁLMÁNY Béla 1976, III. 9 Az úrbéri felmérés kilenc kérdőpontját közreadta valamennyi mai Nógrád megyei helységről: SCHNEIDER Miklós 1971. A kérdőpontok elemzése: PÁLMÁNY Béla 1973. 10 OL N 26 - Archívum Palatinale, 1828-as országos öi., Nógrád megye. 11 OL P 1882 - Forgách cs. It. 14. t. Szécsényi uradalom, községi ir. Csitár-Varsány. 405
