Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
A szécsényi uradalom kísérlete földművelési rendszere korszerűsítésére az 1830–1840-es években
sági művelésű szántók, hanem a réteket, legelőket haszonbér ellenében, az irtásnak minősített szántókat pedig heteddézsma szolgáltatása fejében jobbágyközségek, illetve jobbágycsaládok birtokolták. Drahipusztából például a XVIII. században végig a három szomszédos falu, Patvarc, Trázs és Varbó (ma: Vrbovka) lakói húztak hasznot: a mindössze 30 pozsonyi mérő (11 kát. h.) majorsági szántót a parasztok tartoztak „gondosan művelni, jól megtrágyázni", s a kaszálók fejében 1781-ben 64,1797-ben pedig 102 Rft-ot fizettek.12 Farkasalmáson Szécsény mezőváros tanácsa bérelt nyári legelőket és rétet, Bátkán a rimóciak, Zsúnypusztán pedig a négy környező falu tartotta állatait. Az itteni szántók terméséből a jobbágybirtokosoknak az 1810-es években már nem hetedet, hanem negyedrészt kellett beadniok a földesúrnak. Az 1810-1820-as évek gabonabevételi jegyzékeiből kitűnik, hogy az idős gr. Forgách József gazdatisztjei Drahipusztán csak 1821 után, Zsúny praediu- mon az erdők irtásával termővé tett „új majorsági táblákon" 1825-ben, Bátka- pusztán pedig csak 1830 után kezdtek allodiális gabonatermesztésbe, ám valamennyi praediumról még 1830-ban is szedtek be jobbágyi dézsmát. Mindegyik puszta majorföldjeit két nyomásra osztva művelték, és egyedül rozsot vetettek a földekbe. A szintén kétnyomásos szécsényi és ecsegi majorföldekben viszont tavaszi gabonaféléket - árpát, zabot, tönkölyt - is termesztettek.13 2. számú táblázat: A szécsényi uradalom majorsági vetésterületeinek megoszlása gabonafajták szerint 1780 és 1817 között Gabonafajta 1780 körül 1813/14 1816/17 Átlagosan kát. h. % kát. h. % kát. h. % kát. h. % Tiszta búza 198,8 32,2 99 13,6 90,9 16,6 129,6 20,3 Feles búza 124,3 20,2 342,3 47,1 150,4 27,5 205,7 32,2 Rozs 67,3 10,9 106 14,6 108 19,7 93,8 14,7 Árpa 158,1 25,6 45 6,2 38,2 7,0 80,4 12,6 Zab 68,2 11,1 119,7 16,4 125 22,8 104,3 16,3 Tönköly14,8 2,1 35 6,4 24,9 3,9 Összesen 616,7 100 726,8 100 547,5 100 638,7 100 A majorsági szántók vetésterületének mérlege a fentiek szerint minden évben erősen a kenyérgabona-termesztés felé hajlott (1780 körül 63,3%; 1813/14-ben 75,3%; 1816/17-ben 63,8%). Ha ezeket az arányszámokat összevetjük a gödöllői Grassalkovich-ura- dalom helyileg és időben is közel eső adataival, megállapíthatjuk, hogy ott 1812-ben és 1815-ben a tiszta rozs volt a fő kenyérnek való termény (53,8%). 12 Uo. 9. cs. Uradalmi számadások az 1752-1830. évi gabonabevételekről. 13 PÁLMÁNY Béla 1973, 520-529. A statisztikai kimutatásokat az 1812 és 1830 közötti uradalmi gabonaszámadásokból állítottuk össze. 406
