Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Majorsági állattenyésztés a szécsényi uradalomban (1797–1851)
mánykezelés és -tárolás épületeinek létesítése terén, amilyen tőkét teljesen nélkülözött a csőddel küszködő uradalom. Az 1833-1838 között kimutatott szarvasmarha-állomány feltűnően kevésnek tűnik. Mindössze hatvan tiroli tehenet - köztük két bikát, húsz fejőstehenet, huszonkilenc egy-hároméves üszőt és tinót, valamint kilenc kisbor- jút - tartottak. A svájceráj a korábbi évtizedekben a grófi család luxusigényeit volt hivatott elsősorban kielégíteni, a kőistállók építése és karbantartása, a drága tenyészpéldányok behozatala, az állandó és változatos zöldtakarmány igénye igen költségessé, az 1838 és 1842 között országosan pusztító „keleti marhavészjárvány" pedig kockázatossá tette ezt az üzemágat. így Jochmann nem ok nélkül tartotta be azon elvét, hogy csupán a házi szükséglet fedezésére elegendő számú tehenet tart. Pedig a szécsényi tehenek tejhozama korabeli mércével rendkívül magasnak mondható: a húsz tehénből tizennyolcat fejhettek rendszeresen, és ezek mindegyike évente 1 300 iccét adott.54 Összehasonlításul: az 1828. évi országos összeírás szerint a jobbágyok teheneitől évente 180-240 napon át napi másfél icce tejet nyertek, vagyis az esztendei tejhozam náluk csak 270-360 iccét érhetett el. Az uradalom teje iccénként 4 dénárért kelt el, a parasztokéért viszont csak 3 213 dénárt adtak.55 Egy tiroli tehén így évente 53 Pft-nyi tejhasznot produkált. Évente eladásra került ezen kívül öt mustratehén - darabonként 40 Pft-ért, és tizenkét növendék tinó, páronként 60 Pft-os áron. A tehenészet egyik legfőbb hasznát a trágyatermelés jelentette. Az uradalomban ugyan a juhok ürülékét használták elsősorban a talajerő visszapótlásához, azonban ennek a minősége meg sem közelítette a dús tehéntrágyáét. A teheneket, mint a birtokbecslés külön is kiemeli, állandóan istállóban tartották, de nyaranta a közeli Borjúpástra is kihajtotta a tiroli marhákat a csordás. Egy éven át egy-egy tehénnek tíz bécsi mázsa szénát, húsz bécsi mázsa őszi szalmát, öt font sót, és az egész állománynak 1806 szekér zöldtakarmányt szórtak a jászolba, ami más uradalmak gyakorlatához képest kevésnek mondható.56 A trágyahozam értékét minden marha után 2 Pft-ra becsülték. Az egész svájceráj 783 Pft hasznot hozott, vagyis minden egy évnél öregebb állat 15 Pft 35 d-t, ami jóval több, mint a berki uradalomban nyereségként elkönyvelt, tehenenként 60 font vaj és 60 font túró értéke, 11 Pft 28 d.57 Az összeírásban sem igásökrökről, sem göbölytartásról nincs említés. Az igásállatokat a jövedelembecslés módszere miatt fölösleges volt szám szerint kimutatni, minthogy a rezsit nem tételenként számították ki, hanem egyszerűen a nyers pénzbevétel harmad- vagy negyedrészét levonták ilyen címen. Közvetett jelekből következtethetünk arra, hogy göbölyhizlalás még54 NML IV. 1. h) cc), 1/1839., gr. Forgách Pál szécsényi uradalmának összeírása. 55 OL N 26 - Nádori lt., 1828-as országos összeírás, Nógrád megye. 56 NML IV. 1. h) cc), 1/1839., gr. Forgách Pál szécsényi uradalmának összeírása. 57 T. MÉREY Klára 1966, 345. 385
