Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Majorsági állattenyésztés a szécsényi uradalomban (1797–1851)

is folyt a gazdaság modernizálása után is. A ser- és pálinkafőző ház telkén ugyanis 1839-ben is állt egy hatvan szarvasmarha számára kőből, téglából emelt istálló, amelyben minden bizonnyal hasznosították is a pálinkamoslék és a sörszalad egy részét. A szécsényi „alsópajta" területén is összeírtak két, „100 marha számára" épült istállót.58

Jochmann mint képzett baromorvos különös gondot fordított a tehenekre: a Borjúpástból kihasított 33 magyar hold területű legelőre csak a kényes jószágokat engedte, gondoskodott a külön itatásukról is. Amikor mégis kitört köztük a marhadög, a birkáknál is alkalmazott glaubersós és salétromsavas kezelést folytatta - állítása szerint hasonló sikerrel. A körösbogár- szesz-kezeléssel elérte, hogy a beteg tehenek felhólyagosodott bőre kifakadt, és bár rövidesen patakzott róluk a víz, három órán belül felemelték a fejüket, és kérődzeni kezdtek.59

A sertéstartás méreteire vonatkozó számadatok nehezen fogadhatók el, mivel eszerint csupán huszonhárom anyakocát, valamint hetven kant és ár- tányt bíztak a kondásra, akinek konvenciója értelmében jogában állt száz saját disznaját is az uradalom árpájával teleltetni. A malacszaporulat évi százötven darab volt, ennek kétharmadát darabonként 15 krajcár áron eladták. Évente negyvenöt hízott ártány került az udvar konyhájára vagy eladásra. Ennél több sertés tartásáról nem szól a birtokfelmérés, pedig aligha állt üresen a ser- és pálinkafőzde mellett háromszáz disznónak emelt nagy akol, és a töméntelen moslék hasznosításának ez a módja már nagy hagyománnyal bírt a szécsényi majorságban.60

A modernizált gazdaságban tehát új alapokra - a váltógazdálkodás szabályai szerint termesztett zöldtakarmányok hasznosítására - helyezték az állattenyésztés egész „épületét". A képzett gazdatisztek megtalálták azt a földművelési rendszert (Koppelwirtschaft) és azon jövedelmező melléküzemágakat (ser- és pálinkafőzés és annak nagy tömegű moslékja), amelyek biztosították, hogy a viszonylag kevés takarmány mellett minél több jószágot tarthassanak. Az állatállomány szerkezetét a piaci viszonyoknak megfelelően alakították úgy, hogy a gyapjútermesztésre összpontosító, a korábbi tejnyerést teljesen megszüntető birkatartás maradt a fő ágazat.

Az 1833-1838. évek jövedelembecslése szerint a szécsényi uradalom „nyers jövedelmének", amely összesen 78 745 Pft 86 d-ra rúgott, csupán a 13,12%-át (10 328 Pft 60 d) tette ki az állattenyésztés bevétele. Ezzel szemben a szántóföldi növénytermesztés 34,71%-kal, a rétművelés 13,44%-kal, a jobbágyi járadékok (cenzus, robot, dézsma) 15,97%-kal, a különféle királyi kisebb haszonvételek (sör- és pálinka-előállítás, korcsmaárendálás, italeladás, a mal58 NML IV. 1. h) cc), 1/1839., gr. Forgách Pál szécsényi uradalmának összeírása.

89 JOCHMANN Sámuel 1837/d).

60 NML IV. 1. h) cc), 1/1839., gr. Forgách Pál szécsényi uradalmának összeírása.

386