Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Majorsági állattenyésztés a szécsényi uradalomban (1797–1851)

MAJORSÁGI ÁLLATTENYÉSZTÉS A SZÉCSÉNYI URADALOMBAN (1797-1851)*

A szécsényi Forgách-uradalomhoz a XIX. század első felében az Ipoly völgyében fekvő birtokközpont mezővároson kívül kilenc nógrádi község és négy-öt puszta (praedium) fele-fele rátája tartozott. E nagybirtokot 1737-től 1797-ig a gróf Forgách família gácsi ága két részre osztva uralta, de a híres politikus, Miklós (fi795) végrendelete értelmében a két uradalomrész József kezében egyesítve lett. Gr. Forgách József (1763-1832) négy vármegyében öt uradalom birtokosa lévén hatalmas vagyont mondhatott magáénak, mégsem volt Bécs- ben élő abszentista mágnás, hanem fényűzően kiépített szécsényi kastélyában lakott. A grófi udvartartás céljaira igen korán, már a XVIII. század első felében foglalkoztak kisebb mértékű majorsági gabonatermesztéssel, sertéstartással.* 1 Az allodiális állatállomány nagyságát, értékesítésének módját azonban első ízben csupán 1752-ben ismerhetjük meg. A Szécsény, illetve a puszták határában folytatott majorsági szarvasmarha-, juh- és sertéstartás XVIII. századi állapotával itt nem foglalkozunk, de elmondhatjuk, hogy azt az ősi, külterjes, legeltető tartásmód szabályai szerint űzték. A természet adta takarmányokon; a rétek, legelők, ugarok füvén, gazán, az erdőkben lehullott makkon annyi jószágot tartottak, ahánynak éppen a jobbágyok és a közbirtokos földesurak állataival osztozva táplálék jutott, vagyis keveset.

I. Az istállózás kezdetei az uradalomban

Az istállózó tartás első jelei mindazonáltal már az 1760-as években megjelentek, mégpedig a szarvasmarhák és a sertések egy részének gondozása terén. A szarvasmarha a mai ember számára elsősorban a tejelő tehén fogalmával azonos, ám az istállózás térhódításáig ez egyáltalán nem így volt; inkább igásállatnak vagy hústermelő jószágnak tartották. A major szó eredetileg azt a körülkerített, tágas gazdasági udvart jelentette, ahol a szarvasmarhákat, lovakat, baromfikat, esetleg az ólban hizlalt sertéseket tartották, a takarmányszénát és a gabonát tárolták. A szécsényi Forgách-kastély közvetlen szomszédságában, a Strázsa-par- ton állott egy ilyen major, rovátkolt fából vagy vályogból rakott, zsúppal fedett félszerei, állásai, istállói, cselédlakásai legfeljebb nagyságukban különböztek a jobbágyi szérűskertek gazdasági épületeitől.

* E tanulmányunk alapját bölcsészdoktori disszertációnk (PÁLMÁNY Béla 1973) kutatásai képezték. Változatlan címmel és szöveggel megjelent: MMgMK 1986-1987,189-212.

1 SABB Koháry-Coburg cs. lt. Birtokgazdálkodási ir., füleki uradalom, tiszttartói és kasz- nári számadások (Rationes provisorales et frumentariales), 1711-1724.

370