Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Majorsági állattenyésztés a szécsényi uradalomban (1797–1851)

1767-ben a modern gazdálkodás bevezetésével kacérkodó gr. Forgách János (1724-1774) haszonbérbe vette beteg testvérétől, Zsigmondtól a szécsé- nyi birtokrátát, és rögtön „svájcerájt" létesített, valamint az általa újonnan alapított gácsi posztófabrika számára macedóniai birkákat szerzett be.2 Néhány év múlva azonban meghalt, és újításaiból csupán a tejelő tehenek tartását folytatta az uradalomba visszahelyezett özv. Forgách Zsigmondné, illetve fia, József (1763-1832).

1797-ben az egyesített domíniumban 148 öreg és növendék szarvasmarhát számoltak össze, köztük huszonnyolc fejős- vagy meddő tehenet és nyolc béresökröt. A hizlalásra táplált marhák állománya a kiöregedett jár- mosökrökből, mustrált tehenekből kapott állandó utánpótlást. E göbölyök számát az összeírások ritkán adják meg, 1797-ből is csak annyi ismeretes, hogy a Strázsa-parton álló majorban összeírt három istálló közül az egyikben a béresek által gondozott ökrök, a másikban a tehenek és a növendék állatok voltak elhelyezve, a harmadikban pedig hetven hízómarha számára volt férőhely.3

1813-ban a három ágazat aránya a következő volt: harminc igásökör, huszonöt mustrált göböly és száztizenkilenc istállózott tejelő, illetve növendékjószág (ebből harminckilenc tehén). Ebben az évben szép volt a szaporulat - harminchat borjút ellettek a tehenek -, de jelentős pusztítást okoztak a marhabetegségek is: ekkor tíz, majd a következő télen huszonegy állat, zömmel másod- vagy harmadfűre menő tinó, üsző hullott el.4 Hiába, a zsemleszínű tiroli tehenek kényes jószágok voltak!

A svájceráj fő célja a grófi udvar tej- és vajellátásának a biztosítása lévén, bivalyokat is tartottak, mert e lomha jószágoktól a nyár végén is, amikor a tiroli tehenek elapadtak, kitűnő, zsíros tejet fejhettek. 1809-ben tizennyolc bivalyt (köztük nyolc tehenet és négy igásökröt), 1813-ban pedig négy ökröt írtak össze. Ez a gyakorlat megfelelt Nagyváthy János ajánlásainak, aki szintén a bivalytehenek híve volt.5

A majorsági szarvasmarhák gondozását a konvenciós alkalmazottak külön csoportja végezte. 1797-ben egy „tehén majoros", két bojtárja, egy bivalyos béres és ostorosa, továbbá egy gulyabeli majoros bojtár és hat göbölyös található a konvenciósok jegyzékén. 1817-ben a „tiroli tehenek majorosa", három pásztora, a bivalyok majorosa és egy, a göbölyök mellett lévő szolga, 1822-ben a tiroli tehenek négy gondozója és egy bivalyos dolgozott.6 Az igásökröket természetesen a darabot a járomba fogó öreg- és ostoros béresek

2 OL P 1882 - Forgách cs. lt. 14. t. Szécsényi uradalom, számadások, gr. Forgách János rátája pénzbevételei és kiadásai, 1768.

1 Uo., összeírások, 1797.

4 Uo., összeírások, 1813,1815.

5 NAGYVÁTHY János 1822, 98.

h OF P 1882 - Forgách cs. lt. 14. t. Szécsényi uradalom, összeírások, 1797-1822.

371