Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Szécsény és környéke kereskedelme és vendéglátása (1725–1848)

megvizsgálta, nem lehetne-e a Szécsényen átmenő, fő közlekedési utat (via principalis publica) Pöstény felé vezetni, mert így 1 200 öllel (kb. 2 km) rövidebbé lehetne azt tenni. Ezzel a szécsényi vám feleslegessé vált volna, de az itteni vásárok forgalma is megcsappant volna. Ezért nemcsak a földesúr, hanem a mezőváros is kérte, hogy a régi utat hagyják meg. A küldöttség a földesurakat kötelezte, hogy a meghagyott vám fejében az utakat és hidakat jó karban tartsák. E sáncmunka természetesen a jobbágyok kötelessége lett: a Forgách grófok „kegyesen" megengedték, hogy a mezővárosban élő vámköteles személyek a tarifák fizetésétől mindaddig mentesüljenek, amíg az átmenő út szilárd, és javítására a helybeliek elég gondot fordítanak.28

A vásártartás és vámszedés jogát már a korábbi századokban is gyakran adták át és vették bérletbe. 1630 és 1723 között legalább hét törvény tiltotta,29 hogy zsidók vámot béreljenek, így e regálékat - ellentétben a többnyire izraeliták által árendált korcsmákkal, sorházakkal és pálinkafőzőkkel - mindig keresztények bérelték. Eleinte szécsényi görög kereskedők voltak az árendások: Mihálkovics Tamás a két földesúrnak, gr. Forgách Miklósnak és Zsig- mondnak 55-55 Rft-ot fizetett, ám 1765-ben egy másik görög, Mocsáry Sámuel 120-120 Rft-ot is hajlandó volt fizetni, így ő lett a haszonbérlő.

Az 1770-es években a mezőváros közössége bérelte a haszonvételt, immár 130-130 Ft-ért.

1784-ben az uradalom ismét fel akarta emelni az árenda összegét, azonban ezt a mezőváros nemes tanácsa nem akarta megfizetni. A város hadnagya, Mocsáry György azonban a nép tudta és a tanács egyetértése nélkül saját maga jelentkezett árendásnak. A suba alatti ügy kipattanásakor perpatvar kerekedett, egész Szécsény összefutott, és a hadnagy meg az esküdtek a nyilvánosság előtt vádolták egymást tolvajsággal és hűtlenséggel. A lakosok felháborodásukban azon nyomban elmozdították Mocsáryt, és mást választottak elöljárójuknak. Az ügy az úriszéken folytatódott, és itt természetesen a volt hadnagy nyert elégtételt. A földesúr nem hagyta jóvá leváltását, sőt a nyolc leghangosabb szécsényi lakost harminc-harminc botbüntetésre ítélték.30

28 OL P 1882 - Forgách cs. lt., 14. t. Szécsényi uradalom, számadások. Nógrád vármegye nemesi közgyűlésének 1785. június 13-ai határozata. Hegyessy József szolgabíró 1785. június 15-ei jelentése.

29 Az 1530. évi 15. törvénycikk, 1647. évi 91. törvénycikk, 1649. évi 79. törvénycikk, 1655. évi 29. törvénycikk, 1659. évi 57. törvénycikk, 1715. évi 15. törvénycikk és 1723. évi 15. törvénycikk ismételten előírták a szükségtelen szárazvámok megszüntetését és a zsidó vámszedők elmozdítását. Corpus Juris 1526-1654, illetve 1654-1740, és Magyar Zsidó Oklevéltár XI. (1446-1741), 1968,17-18.

30 OL P 1882 - Forgách cs. lt., 14. t. Szécsényi uradalom, 1784. március 1-jei úriszéki jegyzőkönyv.

358