Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Szécsény és környéke kereskedelme és vendéglátása (1725–1848)

A vásárt és a vámot a későbbi adatokban fellelt években a mezőváros közönsége vette haszonbérbe: 1797-ben 250 Rft-ért, míg 1833-1838-ban 300 Pft volt az árenda összege.

A XIX. században Szécsényben hét országos vásárt rendeztek - január 25-én Szent Pál, március 12-én Gergely, április 24-én Szent György, június 11-én Szent Antal, július 15-én apostolok oszlása, augusztus 29-én Szent János fejevétele, november 25-én Katalin napja környékén. Két napig tartottak a sokadalmak, hétfőnként a barmok és a termények adásvételére került sor, kedden pedig kirakodtak az ipari és kereskedési cikkekkel.31

Az árendaösszeg emelkedő jellege bizonyítja, hogy a földesúr érdekelt volt a vásárok számának és forgalmának növelésében. Ezért kérelmezte 1816-ban a földesúr, gr. Forgách József, hogy hetivásárokat is tarthasson Szécsényben. A szokásos eljárás szerint a Helytartótanács előbb kikérte a vármegye többi mezővárosa véleményét,32 nehogy az új vásárból káruk származzék - mivel a Tripartitum (II. 9., 10-4.) sem engedett vásárt, vámot vagy révet tartani egymérföldes körzeten belül ugyanazon a napon. E jóváhagyások birtokában az uralkodó 1821. február 9-én vásárprivilégiumot adott ki, melyben „Szécsény mezőváros lakóinak és más környékbeli helyek iránti gondoskodásból" engedélyezte péntekenkénti hetivásároknak a szabad királyi városokéval azonos feltételek melletti megrendezését, amit a megyében is felolvastak és kihirdettek.33

III. B) Korcsmák és mészárszékek haszonvételei

A regálék közül a szeszes italok előállításából, valamint álló- és ülővendégek számára történő, iccénkénti kiméréséből származtak a legnagyobb jövedelmek. Éppen emiatt számos törvény tárgyalta a korcsmáltatás (educillatio) gyakorlatát,34 de a földesurak közbirtokosságai is állandóan igyekeztek mindenkire méltányos gyakorlási rendszert létrehozni. Ez volt az a regále, amelyből meghatározott feltételek mellett a nem nemesek is részesedhettek: a XVIII. századra kikristályosodott gyakorlat szerint az urbárium is megengedte,

31 NML IV. 152, Megyefőnöki iratok, 1854/11 069.

32 NML IV. 1. a), Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyvei, 1816/606., 1341. és 2137. sz.

33 Uo. 1821/868. és 890. sz.

34 A korcsmáltatást szabályozó törvények a teljesség igénye nélkül: 1550. évi 36. törvénycikk 7. §, 1598. évi 4. és 35. törvénycikk, 1647. évi 49. törvénycikk, 1649. évi 53. és 89. törvénycikk, 1655. évi 31. törvénycikk 3. §, 1659. évi 47. törvénycikk, 1681. évi 41. törvénycikk, 1715. évi 82. és 83. törvénycikk, 1723. évi 73. törvénycikk 4. §., 1729. évi 4. törvénycikk, 1751. évi 24. és 37. törvénycikk, 1765. évi 38. törvénycikk, 1802. évi 29. törvénycikk, 1836. évi 6. törvénycikk 2. §., 1883. évi 35. törvénycikk és 1899. évi 25. törvénycikk. Lásd még MJLex. III., 111.

359