Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Szécsény és környéke kereskedelme és vendéglátása (1725–1848)
el, Kamotsay András és Szemere Krisztina - aláírta a kérvényt, melyet a vármegye és a Helytartótanács is támogatott, és amelyben kifejtették, hogy a három helység több mint kétszáz zsidó családja hat évtizede él ott és űzi a kereskedelmet. Hová menjenek, mit csináljanak másutt? A földesurak kára lenne, ha a zsidóknak bérbe adott házaik és boltjaik megüresednének, a vármegyét sújtaná a háziadó csökkenése, a Helytartótanács pedig az ország kereskedelmében betöltött szerep elárvulásától félt. A királynő 1775. március 6-án kelt „normális resolutio"-ja (rendelete) kivételt tett a három helység zsidóságával. Az ott már végleg letelepedetteket jegyzékbe kellett foglalni, a régiek továbbra is megmaradhattak, ám a bányavárosokhoz közelebb menniük tilos volt. Ha pedig bármelyiküknél hamis aranyat vagy ezüstöt találnak, mindenkinek el kell költöznie. Újabb zsidóknak tilos volt e helyeken a letelepedés. Csakhogy a terménykereskedéshez a szabad utazás nélkülözhetetlen volt, a XVIII-XIX. század fordulója pedig a cári pogromok elől Galíciába, Magyarországra menekülő zsidók nagy bevándorlásának kora - emiatt e rendelkezést a jövőben lehetetlen volt végrehajtani.17 1825 körül - Ludovicus Nagy alapján - Szécsényben már hatszáznegy- vennégy zsidó lakott, a környező falvakban pedig, ahol 1775-ben még nem éltek izraeliták, mostanra megtelepedtek: Varsányban negyvenegy, Sipeken harmincöt, Ecsegen huszonöt, Lócban tizennyolc, Rimócon kilenc ortodox vallású személy lakott.18 Az 1828. évi országos összeírás szerint19 a mezővárosban hetvenkilenc zsidó háztartást találtak, közülük negyvennyolc kereskedésből, illetve kalmárkodásból élt: tíz gyapjú- és bőrkereskedő, nyolc rongyszedő, nyolc házaló, öt „norimbergi árukat" áruló „pántlikás", kettő „apróságokkal" kereskedett, egy sóval, egy pedig tokaji borral üzletelt, tizenegy mercatornak és két quaestornak nem részletezték a fő üzletágát. Nem zsidó adózó kereskedő csak kettő élt ekkor Szécsényben: a görög Turnay Sándor és a német Eck György vaskereskedő. Az összeírás a kereskedők tőkeerejét is közli, melyet az alábbi táblázatban összevethetünk Losonc és Balassagyarmat kereskedőinek számával és befektetett tőkéje nagyságával. 17 VIRÁG István 1935, 74. « Ludovicus NAGY 1828. 19 OL N 26 - Archívum Palatinale, 1828. évi országos összeírás, Nógrád megye, Szé- csény. E foglalkozási megoszlás általános volt az egész országban. Rohoncon például 42 rongyszedőt, 27 házalót, 25 kereskedőt, 13 kisboltost írtak össze. SCHNEIDER Miklós 1939. 353
