Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
A szécsényi céhek története (1617–1857)
nárok, kovácsok, mészárosok és pintérek között, de őket nem tekintették igazi mestereknek, hanem szolgáknak, vagy napszámosoknak.52 A zsidó lakosok között számosán dolgoztak iparosként. Nem lehettek tagjai a keresztény céheknek, de a földesurak és a vármegye adójövedelme érdekében engedélyezték letelepedésüket, működésüket. Az összeírások szerint 1750-ben egy sakter, egy pálinkafőző, 1765-ben két-két pálinkás és kocsmáros, egy-egy szabó, szűcs, sakter és ötvös, 1828-ban két mészáros, egy dohányvágó, egy üveges volt „judaeus". Az 1836-os vármegyei összeírás nem jelzi a zsidó mesterembereket, 1843-ban egy-egy suszter, szabó és üveges, 1845-ben pedig három-három suszter, szabó, két-két sakter és üveges kézműves tevékenykedett Szécsényben. 1848-ban, a jobbágyfelszabadítás, a törvény előtti egyenlőség kihirdetésének dicsőséges esztendejében az iparosok már kiemelkedő jelentőségű réteget alkottak Szécsény társadalmában. A nemzetőrség megszervezésekor összeírt 177 tehetősebb (házzal bíró, legalább egy segédet tartó, telkes) polgár közül 83 iparos volt: 75 mester és 8 segéd.53 1854-ben Sztudinka Ferenc szerint 85 önálló iparos, 22 segéd és 31 inas dolgozott.53 Ugyanekkor azonban Losoncon 283 önálló iparos, 118 legény és 141 inas, Balassagyarmaton pedig 128 kézműves, 44 segéd és 52 tanonc működött. A megyében a gácsi finomposztó- és gyapjúmanufaktúra mellett - amelyet 1767-ben alapítottak - újabb fabrikák is létesültek, így Szinóbányán Kossuch János 1836-ban üveggyárat, 1847-ben pedig vasgyárat hozott létre. Csehbrezón Zahn György ugyancsak üveggyárat nyitott 1830-ban.54 Ezekben és más hutákban (Bzova, Divényhuta) már legalább száz munkás dolgozott, és merőben mást, fejlettebbet jelentettek, mint a kis kézműves műhelyek. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azonban azt sem, hogy a nógrádi falvakban legfeljebb a molnárok, kovácsok, mészárosok és a hordókészítők, pintérek, valamint a kerékgyártók mondhatók csak általánosnak az 1848 előtti másfél évszázadban, más mestert csak elvétve találhatunk. Alapjában véve önellátó - élelmét, szöveteit, épületeit, zömmel fából készült szerszámait maga is elő tudta állítani - minden parasztcsalád. A céhek Magyarországon 1872-ig, az iparszabadságot szentesítő törvény életbelépéséig álltak fenn, ekkor helyüket az ipartestületek vették át. 1849 után azonban a céhek előjogait már lényegesen korlátozták a szabad ipargyakorlást elősegítő rendeletek. így 1857 után megfosztották a testületeket az iparengedélyezés jogától is. A szécsényi céhek történetének utolsó két évtizedét azonban - a jelenleg csak nehezen kutatható és valószínűleg már 52 NML IV. 7. b), dikális összeírások, Szécsény, 1845. 53 BELITZKY János 1980. 54 BOROVSZKY Samu 1911, a SZTUDINKA Ferenc által írt „Ipar, kereskedelem, hitelügy" című fejezet, 221., 228. 345
