Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

A szécsényi céhek története (1617–1857)

csak szórványos anyag miatt -nem tudtuk feltárni, ez a mezőváros teljes polgári kori históriájának kutatójára marad.

A céhszervezet fejlettsége a megyében 1851-ben is a két leginkább városias településen volt a legjobban előrehaladott: Balassagyarmaton tizenhat, Losoncon pedig tizenöt céh működött. Hozzájuk képest Szécsény a maga négy privilegizált és két kiváltságlevél nélküli céhével a harmadik helyen volt, de nagyságrendileg a céhes mezővárosok második csoportjához tartozott, hiszen Füleken és Nagyorosziban öt-öt, Gács, Divény és Szirák helységekben négy-négy, Kékkőn pedig két céh volt egy összeírás szerint.55

Mégis, a céhek harmadfél évszázadon át nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Szécsény egy kisebb régió kézműipari és kereskedelmi központjainak egyikeként töltse be funkcióját, olyan helyként, ahol az országos vásárok során és 1821 után a péntekenkénti hetivásárokon a környező falvak lakói rendszeresen és könnyen beszerezhették iparcikk-szükségletüket.

4. számú táblázat: Szécsény kézműves iparának ágazati megoszlása a mesterek

száma alapján, 1750-1845

Ágazat

1750 - teljes népesség

1765 - teljes népesség

1828- adózó nép

1836- adózó nép a zsidók nélkül

1839- Forgách- joghatóság alatt élők

1843/44 - adózó iparos

1845- adózó nép

fő

%

fő

%

fő

%

fő

%

fő

%

fő

%

fő

%

Bőripar

Csizmadia

Varga

(magyartímár)

„Cipévarga"

(suszter)

Nyereggyártó

Szíjgyártó

5

1

26,09

11

5

3

26,03

9

7

3

29,23

14

7

3

1

1

26

16

17

2

1

37,90

26

6

3

3

1

38,24

27

3

8

3

1

38,53

Textil- és

ruházati ipar

Takács

5

5

13

14

10

11

15

Szabó

2

8

13

9

12

13

15

Szűcs

4

3

6

6

7

7

Festő (kékfestő)30,43

27,39

1

49,23

34

i

32,63

36,27

37,61

Köteles1

2

2

4

3

Gombkötő2

1

1

_

1

1

Kalapos11Fésűs1155 SZVIRCSEK Ferenc 1981.; NML IV. 152. b), Megyefőnöki iratok, 1851/2124. és 2170. sz.

346