Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
A szécsényi céhek története (1617–1857)
biek vagy más városok céheiben voltak tagok (a kovácsok, asztalosok például Vácott), vagy kontárként dolgoztak. A takácsok helyzete különleges volt, mivel nem privilegizált céhet alkottak, így segédeket is tarthattak. 3. számú táblázat: A szécsényi ipar ágazati megoszlása 1828-ban Mesterek száma Segédek száma Ágazati összesítés Iparág Foglalkozás összes egész évben az év egy részében 0 1 2 mester segédek Cerdo (varga) 7 4 3 5 2Cothurnarius 9 4 5 7 219 (29,23%) El Bőripar (csizmadia) Sutor (cipévar- ga, suszter) 3 32 1(33,33%) Szabó 13 10 3 12 1Textil- és Takács 13 9 4 9 4 _ Szűcs 3 2 1 3 32 5 ruházati Festő 1 1 1(49,23%) (33,33%) ipar Gombkötő 1 11Köteles 1 11ÉlelmiszerMészáros 4 42 1 I(x2) 5 3 ipar Sütő, pék 1 11(7,69%) (20,0%) Asztalos 2 22c; Faipar Kádár (pintér) Kerékgyártó 2 1 2 1 2 1 “ (7,695) (13,33%) Építőipar Üveges 1 111 (1,54%)Vasipar Kovács 1 111 (1,54%)Egyéb Borbély Dohányvágó 1 1 1 11 12 (3,07%)Összesen: 65 49 16 51 13 2 65 15 100%) (100%) Az 1828. évi országos összeírás (lásd a 3. számú táblázatot) bizonyítja azt is, hogy a kézművesek mezőgazdasági munkát is végeztek a paraszti mezővárosban: a hatvanöt közül huszonhárom művelt szőlőket. Egy mester 12, kettő 6-6, nyolc 4-4, tíz 2-2, kettő pedig 1-1 kapás nagyságú szőlőt birtokolt a szécsényi határban. A kilenc csizmadiának összesen 17 kapás, a hét tímárnak 24, a takácsoknak 22 kapás szőlejük volt. Az 1828 és 1848 között eltelt húsz évből már viszonylag bőségesen állnak rendelkezésre az iparosokat regisztráló összeírások. Ezek részben a vármegye által készített „dicalis conscriptiók" (rovásadó-összeírások), amelyek ugyancsak az adózó népesség adóalanyait és tárgyi javait veszik számba, mint az 1828-as országos összeírás. Az 1839-ből való uradalmi birtokösszeírásban viszont szerepelnek a gr. Forgách Pál joghatósága alatt élő nemesek is, de termé342