Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
A szécsényi céhek története (1617–1857)
szán kérelmezniük kellett a befizetendő összeg csökkentését. így csak 1822- ben tudták befizetni az illetéket, és ez után kapták meg az új céhlevelet.28 A huszonkét szécsényi csizmadia- és a tizenhat takácsmester kérelmeit a vármegye nemesi közgyűlése - mint már szó volt róla - ugyancsak elfogadta, és őket is „alkalmatosnak ösmérte" a céhbeli kiváltságok megszerzésére. Az ügyiratok ugyan még 1815 áprilisában beérkeztek a Helytartótanácshoz, de ott a balassagyarmati szíjgyártók és a losonci és tugári tímárok kérelmeivel együtt csak 1818. április 7-én kerültek az ülés napirendjére, ahol is javasolták mindegyik „kegyes céhlevél" jóváhagyását.29 Május 8-ra többek közt a szécsényi csizmadiák privilégiumára is megadta a szentesítését a Zágrábban tartózkodó uralkodó. A Helytartótanács ennek megfelelően felhívta a négy nógrádi céhet, tegyék le a kiszabott illetékeket és vegyék fel kiváltságleveleiket. Úgy látszik, a csizmadiáknak is nehézséget okozott kifizetni a harmadik osztályba sorolt céhükre kivetett 110 ezüstforint taksát az oklevél Királyi Könyvekbe való bevezetésére, és további 69 „bankócédulát" kancelláriai díjként. Csak 1824. június 2-án írhatták azt a magyar kancelláriának, hogy a „fölséges privilégiumot teljes akaratunk vagyon kiváltani", és végül 1825 májusában nyugtázta a magas kormányszék az összeg befizetését.30 így tehát több mint tíz évig elhúzódott a csizmadiák új céhlevele engedélyezésének az ügye, jóllehet Szádeczky - és nyomában a teljes szakirodalom - úgy tudja, hogy már 1818-ban érvényes kiváltságot kaptak.31 A takácsmesterek céhes kiváltságlevél-kérelme viszont kedvezőtlenül végződött. Bár minden illetékes hatóság, sőt 1818. május 8-án maga az uralkodó is elfogadta az ötvenöt királyi céhes cikkelyből általuk „kiszedett" huszonhat artikulust, a Királyi Könyvekbe mégsem jegyezték be a privilégiumokat.32 Minden bizonnyal azért nem, mert nem tudták megfizetni a szükséges kancelláriai taksákat, ami elég gyakori eset volt ekkoriban. Eperjessy gazdag adattára szerint - csupán a nógrádi példákat említve - a füleki takácsok, a gácsi fazekasok és a másik szécsényi vegyes céh (1846) is csak a kérelmezésig jutott el, a privilégiumhoz már nem jutottak hozzá.33 Az összes rendelkezésre álló adat bizonyítani látszik, hogy a „nemes Szécsény városá28 OL A 39 - M. Kancellária, Acta generalia, 1820/2132. és 4371. sz. 29 OL C 49 - HTT Departamentum Civitatense, 1815/6/115. és 117., uo. 1818/6175., 176. és A 74 - M. Kancellária, Liber coehalium, 1812-1848, 673. 30 OL A 39 - M. Kancellária, Acta generalia, 1818/5724., 1824/8544. és 1825/7167. sz. 31 SZÁDECZKY Lajos 1913, II., 306-307. EPERJESSY Géza 1967, 233. viszont helyesen 1818-at ír, ami a céhlevél királyi szentesítésének az éve. 32 OL C 49 - HTT Városi ügyosztály, 1815/6/117. és 1818/6/175. és 176., és A 39 - M. Kancellária, Acta generalia, 1818/5724. sz. 33 EPERJESSY Géza 1967, 238. 335
