Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
A szécsényi céhek története (1617–1857)
Mindemellett az uradalmak más mesterségeket űző iparosokat is rendszeresen fogadtak fel éves konvenció ellenében. így 1761-ben gr. Forgách Zsigmond uradalomrésze alkalmazta Németh Andrást, az „uraság magyar szabóját", Rosnai István csizmadiát, a takács Pank Mátyást, a varga Halász Istvánt, az asztalos Lasnik Györgyöt, a pintér Jablonszky Jakabot, a pálinkafőző Megyeri Mihályt, Hütner téglásmestert és a név szerint nem említett konvenciós gombkötőt.16 Feladatukat az uradalom állandó alkalmazottjainak évente kiadandó lábbeli és ruhanemű elkészítése, a majorsági gazdaság felszerelésének - épületeknek, szerszámoknak - az előállítása, javítása képezte. Mivel az uradalom másik felén gazdálkodó gr. Forgách Miklósnak, továbbá a negyven-ötven zsellér felett földesúri jogot élvező, a mezővárosban allodiális gazdaságot is fenntartó gr. Haller Sámuelnek is voltak konvenciós mesterei, levonható az a következtetés, hogy az iparosok jelentős része az 1760-as években - de később, az 1820-as években is - a földesurak alkalmazásában állott. A szécsényi uradalom iparfejlődése szempontjából is nagy jelentőségű intézkedés volt II. József 1785. évi rendelete, amely kimondta, hogy mindenki bármilyen ipart szabadon gyakorolhat. Az 1791. évi 67. törvénycikk által kinevezett kereskedelmi rendszeres bizottság foglalkozott is azzal, hogy támogatni kell a gyárak alapítását, a gyártmányok behozatalát, és szaporítani kell a művészek és mesteremberek számát.17 Gr. Forgách József azonban az 1790-es évektől többször is előnyben részesítette vélt magánérdekeit a szécsényi iparos- és kereskedőnépesség támogatásával szemben. 1790-ben a mezőváros tanácsa a Helytartótanácsig apellált, sérelmezve, hogy a Forgách-uradalmak korlátozni akarják saját termékeik - elsősorban a bor és pálinka - szabad eladását.18 A legveszélyesebb következményekkel azonban az 1815-ben kezdeményezett úrbéri per földesúri keresetei járhattak, amikor természetben akarták megkövetelni a robotolást a mezőváros „pallérozott" iparűző és kereskedő lakóitól is.19 Ezeket a rövidlátó és káros földesúri követeléseket azonban a vármegye, mint az úriszékre felügyelő hatóság, az adózók védelmében nem engedte érvényesülni. A központi kormányszervek - mindenekelőtt a Helytartótanács - a XIX. század első éveitől országosan egységesíteni kezdték a céhek életét szabá16 OL P 1882 - Forgách cs. lt., 14. t. A szécsényi uradalom 1761. évi számadása. 17 Corpus Juris 1740-1835, 205. 18 NML IV. 1. a), Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyvei, 1791/5., 1791/495. és 1791/728. sz. 19 A „Szécsény úrbéri viszonyai a szatmári béke korától a jobbágyfelszabadítás végrehajtásáig (1710-1869)" című tanulmányunk e kötetben részletesen ismerteti az úrbéri pert (1815-1869). 331
