Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
A szécsényi céhek története (1617–1857)
lyozó cikkelyeket. Egy nagyobb reform első lépéseként 1805-ben elrendelték a régi céhlevelek beszedését, és egységes, nyomtatott privilégiumokat bocsátottak ki. A végleges rendezésre 1813-ban került sor, amikor új szabványcikkelyeket adtak ki, és az ország minden céhét kötelezték, hogy ezek alapján állítson össze egy kiváltságlevél-tervezetet, és szerezzen hozzájárulást az uralkodótól. Mint azt Dános Árpád, a kérdéskör egyik klasszikus történetírója megállapította, az új céhrendelet semmi nagyszabású reformgondolatot nem tartalmazott, sekélyes hivatalnoki munka volt csupán.20 Megerősítette azt a XVIII. században bevezetett gyakorlatot, hogy a céhek életére a város, illetve mezőváros tanácsa által kirendelt komisszárius ügyel fel, tudta nélkül gyűlést tartani, büntetést kiróni, más céhekkel levelezni stb. tilos. Nyíltabbá tette az inasok, legények és új mesterek felvételét, amikor eltörölte a céhtagok fiai által korábban élvezett könnyebbségeket és a céhbe felvehető mesterek számának megkötését. A szakma alapos elsajátítása céljából minden legényt kötelezett a hároméves vándorlásra és „hasznavehető és árolható", nem túl drága mesterremek készítésére. Lehetővé tette, hogy a legények „különös úri szolgálatba" lépjenek, azaz konvenciós mesterek legyenek. A cikkelyek engedélyezték, hogy a mesterek közül bárki a helyi elöljáróság, vagy a felsőbb kormányszékek engedélyével privilegizált „fabrikát" vagy „depositoriumot" (raktárai) létesítsen, és abba segédeket fogadhasson fel. A legények „egybeszövetkezését", a munka felvállalásának csoportos megtagadását, külön legénygyűlést és önálló céhláda, céhpecsét használatát viszont az új céhszabályok szigorúan tiltották. A terjedelmes szabályozás bővebb ismertetésétől eltekintünk, de így is látható, Dános Árpád joggal marasztalta el a céhrendeletet a polgári iparszabadság igen-igen korlátozott előrelépése szempontjából, de joggal mutatott rá arra is, hogy ugyanez a céhszabályozás egyúttal lehetővé tette, hogy a kisebb mezővárosokban és nagyobb falvakban is törvényes céhek alakuljanak addig kontárként hátrányosan megkülönböztetett iparosok számára. Részben „vegyes" céheket hozhattak létre különböző szakmákat űző mesteremberek, akik egyenként nem voltak képesek önálló céhet alkotni, másrészt a hatóságok megengedték, hogy egy mesterséget űzők a közeli helységekben lakókkal közös, úgynevezett fili- ális céhet alapítsanak. Ennek következtében megsokszorozódott a mezővárosi és falusi céhek száma szerte az országban. így történt ez Szécsényben is, ahol hamarosan új céhek alapítására került sor. A mezőváros új céhleveleinek a történetében az első dátum 1797. Ekkor ugyanis egy hatalmas tűzvész során elhamvadtak a szécsényi szabócéh féltve őrzött okmányai. A testület kérelmet nyújtott be az uralkodóhoz egy új kiváltságlevél kibocsátása iránt. A Magyar Kancellária a kérést azzal vála20 DÁNOS Árpád 1933, 201-202. 332
