Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)

részét is használta és művelte. Nemes Balás Istvánnak (fSipek, 1733) és Mártonnak (1694 - Sipek, 1754) összesen négy-négy házhelynyi - részben saját tulajdonú, részben zálogban birtokolt - vagyis 40-40 köböl vetésterületű szántóföldből és 12 kaszás rétből álló földjük volt Sipek határában, míg három testvér, János (1690 - Sipek, 1750; neje Majzik Anna), Péter (neje Papp Erzsébet) és Pál (1673 - Sipek, 1732; neje Percze Katalin) osztatlanul bírtak egy telket 10 köböl vetésterületű szántó és 3 kaszás nagyságú rét illetőségével. A nemes család ezen kívül évről évre bevetett 100 köböl majorsági irtásföldet (terras extirpatitias allodiales), és volt összesen 12 kapás szőlejük is, amely már adott valamelyes termést, amelyet maguk fogyasztottak el.

A Balásokon kívül a faluban csak három szabad költözésű zsellércsalád élt: Szakái János bíró, Domány Pál és Pusztai István háza népe. Az összeírok a falu földjeit terméketlennek ítélték és nehéz művelésűnek, amelyet csak hat-nyolc ökörrel lehet megszántani.

Ezt az ellentmondást is Balás Kristóf kutatásai oldották fel.81 A nemességszerző Balás Gergely fia, Mihály, a megye egyik jó birtokú, befolyásos családja, Bibithi Horváth János lányát, Katalint vette nőül. Mivel e Horváth úrnak fiúörököse nem volt, lányát az uralkodóval „fiúsította" (praefectio), vagyis vagyona „magvaszakadás" címén nem szállt vissza a királyi kincstárra, hanem teljes egészében a leány örökös leszármazottjaira lehetett hagyni. így szerezte meg Balás Mihály a felesége hozományvagyonát - a délnógrádi Legénden, a Pest megye északi határán fekvő Zsidón (ma: Váceg- res) és Megyerkén fekvő birtokait - fiai, István (1660-1746) és Gergely (1650-1721) részére. A legéndi birtokokat gr. Pálffy Miklós nádor adománylevelével 1725. május 25-én szerezték meg Balás Mihály és Bibithi Horváth Kata két fiának, az említett Istvánnak és Gergelynek akkor élő leszármazottjai. Ezzel az addig armalista Balások egy része - a Bibithi Horváth örökség révén - birtokos nemessé vált.

A család többi tagja ekkor zálogjogon szinte egész Sipeket birtokolta, de birtokjogilag felében a Forgáchoké, felében az Országh örökösöké (Haller, Nyáry stb.) volt a község. Utóbbi fél rátát és a zálogváltási jogot gr. Grassal- kovich Antal 1 052 Ft készpénzért megvette a Nyáry és Haller családtól, majd szinte kényszerítette a földnélkülivé vált Balásokat, hogy elcseréljék legéndi, zsidói és megyerkei földjeiket a sipeki birtokaikért. A gróf a királyi korona ügyésze, jogügyigazgató főméltóságot viselte 1720 és 1731 között, majd 1748-ig királyi személynök lett, ekkor Mária Terézia kamaraelnökké nevezte ki. Hatalmát, befolyását saját, gödöllői uradalma kikerekítésére és maga egyedüli birtokossá tételére is felhasználta, e célja eléréséhez meg kellett szereznie a szomszéd birtok Legéndet és Zsidó egynegyed rátáját.

sí BALÁS Kristóf 1992,13., 16.

268