Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)

században használták, hogy megkülönböztessék magukat a nagyszámú család többi ágától.

A másik, témánk szempontjából lényeges kérdés, hogy a família birtokos vagy armalista nemes volt-e. A források e téren ugyancsak ellentmondóak. 1698-ban Sipeken élt és igen vagyonos, sok ökröt, lovat, juhot, sertést tartó, 150-225 pozsonyi mérő szántót is művelő armalista volt Balás Márton, Albert, János, ifj. és id. Mihály.

1709-ben is az armalista nemesek között írták össze Balás Mihályt (vagyona alapján 10 Ft dikát fizetett), Mártont (16 Ft), Albertet (7 Ft), Bálintot (25 Ft), Jánost (5 Ft) és Pétert (2 Ft). Megjegyezték, hogy házaik leégtek, és jelentős adóteher-enyhítést kaptak. Rajtuk kívül Balás Gergely (16 Ft) és Mihály (20 Ft) szerepel még az összeírásban.77

A néhány évvel később készített megyei dikális összeírások részletesen feltárják a családfők adózásra kötelezett vagyonát is. Balás Mihálynak 1716- ban tizenkét igásállata, három tehene, egy üszője, tizenhárom juha és ugyanannyi öreg sertése került a lajstromba, míg 1723-ban nyolc ökre és három lova, két fejőstehene, egy növendék marhája - üsző vagy tinó -, továbbá hatvanöt darabos juhnyája, huszonegy disznóból álló kondája és négy méhkasa volt. Adózás alá vont gabonája 1716-ban 200 kila búzából, 40 kila árpából és 25 kila zabból, hét évvel később 131 kila őszi kenyérgabonából, 411 kila árpából és 52 kila zabból állott. Mint a 6. és 7. számú táblázatból is kitűnik, majdnem ilyen nagyszámú jószágot tartott ifj. Balás János, Albert, továbbá jeles ökör-, sertés- és juhtenyésztést folytatott a többi atyafi, Bálint és Pál is, akik a parasztokhoz hasonlóan szántottak, vetettek.78

Az összeírásokból elénk táruló létalapot megerősítik a kortárs történész észrevételei is. Nógrád megye első történetírója, a Collectanea szerzője, Radványi Ferenc azt írja Sipekről, hogy a Szécsényhez egy mérföldnyire, egy völgyben fekvő falut majdnem mind Balás nevű armalisták lakják, akik az ekeszarvhoz születtek, nemesi erkölcsük és műveltségük gyarapításával nem törődtek, viszont a marhakereskedést kitűnően űzik.79

E források szerint tehát a Balás család az armalista nemesek közé számított, akik - mint Radványi magyarázatul hozzá is fűzte - saját javak és birtokok nélkül éltek (nobiles vocamus sine bonis et possessionibus existentes). Más források viszont birtokos nemes Balásokról tudósítanak Sipeken.

Az 1728-as országos összeírás szerint80 a falu fele része gr. Forgách János- né, a másik fele pedig a Balás família birtoka volt, sőt a család „zálogjogon" (actu jure hypothecario) - egy telek kivételével, melynek tartozékait Forgách- né vagy saját majorföldjeihez csatolta, vagy idegeneknek kiárendálta - grófi

77 NML IV. 7. b) 8., 22. sz. dikális összeírás (1698) és 39. sz. dikális összeírás (1709).

78 Uo. 79. sz. (1716) és 115. sz. (1723).

79 RADVÁNYI Ferenc: Collectanea Neograd.

80 OL Filmtár X 1927., Nógrád megye 1728. évi országos összeírása, Sipek.

267