Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Szécsény úrbéri viszonyai a Szatmári béke korától a jobbágyfelszabadítás végrehajtásáig (1710–1869)
vári katonasága székelt, az erődítmény valamennyi lakosának a várkapitány volt az elöljárója, bírája, parancsnoka. Helyettesei a hadnagyok voltak, egyes városrészek vagy társadalmi csoportok - nemesek, katonák, parasztok, mesterek stb. - vezetői, a harcok során parancsnokaik, békében bíráik.) Szécsényben 1690-től a jobbágyfelszabadításig hadnagy állott a város élén, és nem mezővárosi bíró, mint sok más helyen. Maguk a lakosok 1782-ben azt vallották egy perben, azért van hadnagyuk, mert „Szécsény városa praesidialis hely volt", illetve hogy „Szétsény várassának azon privilégiuma azért vagyon adva, hogy a város katonahely volt volna".10 A hadnagy (latinul: ductor) a tizenkét tagú „Eskütt Tanács" elnöke volt, a mezőváros közössége által választott tisztség, melyet az uradalom tisztjei is megerősítettek.11 Jegyző, iskolamester, valamint tűz- és rendőr tartozott még a mezővárosi tisztviselők közé. Sokatmondó, amit a környéken élt Bél Mátyás 1742-ben megjelent „Noti- tia Hungáriáé" című híres könyvében Szécsényről ír:12 „Egykor, midőn a török szomszédságában feküdt, katonai erősség, táborhely féle volt. Senkit nem vettek fel a mezőváros lakosai közé, hacsak katonai esküvel nem kötelezte magát. Ezért maguknak a polgároknak az elöljáróságuk is hasonló volt a várbeliekéhez, éspedig volt kapitányuk, a többi elöljárók pedig a katonák hadnagyi tisztét viselték. Ez a szokás ma is érvényben van, jóllehet rég a múlté már a végváriak »köztársasága«. Ám ha úgy történne, hogy akár támadna az ellenség, akár vissza kéne verni, senki e hadjáratból nem hiányozhatna, hacsak nem a mezőváros védelme okából maradna otthon." E félkatonai szervezet 1730-as évekig való fenntartásában az 1731-ig élő agg labanc tábornok, az ekkor már országbírói tisztet is betöltő gr. Koháry István hagyománytisztelete is közrejátszott, hiszen ő - mint az újratelepítésről szólva másutt írjuk - 1689-ben azzal a feltétellel kapta vissza Szécsényt, Füleket és a hadnagyságot szintén őrző Hollókőt az uralkodótól, ha szükség esetén biztosítja ismét végvárrá fordítását. Emiatt tartották számon még 1718- ban is a szécsényi „praesidiariusok" földjeit. Csakhogy a vár falait 1709-ben gr. Siegbert Heister tábornagy leromboltatta. Romos volt az Bél Mátyás szerint is, alkalmatlan védelmi célokra. A földesúr és a kiváltságait a végvári katonáskodásból származtató lakosság azonban a békeidők évtizedeiben is ragaszkodott a feltétlenül szabott királyi kívánság végrehajtásához, és megőrizte a katonai szervezeti kereteket. Az elöljáróság vetette ki, szedte be és fizette le a földesuraknak a summapénzeket, a megyének a házi adót, az államnak a 10 NML IV. 11. p), Nógrád vármegye törvényszékének iratai, befejezett perek, 2516/1782. De eo utrum Szécsény, 1786. február 29. 11 „Ductorem per se electum ac per officiales dominales rito confirmatum", vagyis az általuk választott és az uradalmi tisztek által rendesen megerősített hadnagyot (megverték). Úriszéki jegyzőkönyv, Szécsény, 1784. március 1. OL P 288 - Forgách cs. lt., 6. t. Úriszéki iratok. BÉL Mátyás 1742, IV., 2., 117. 163
