Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Szécsény úrbéri viszonyai a Szatmári béke korától a jobbágyfelszabadítás végrehajtásáig (1710–1869)

hadiadókat és a többi szolgáltatást. A tanács feladatát képezte az 1780-as évektől a város közönsége által bérelt vám kezelése, a vásárok felügyelete és az ítélkezés kisebb magánjogi ügyekben (1 Rft érték alatt). Mindazonáltal az önkormányzat számos esetben a földesúrral szemben is igyekezett megvéde­ni a lakosok érdekeit, jogait, akár a királyi trónusig is protestált. Gr. Forgách János nógrádi főispán 1725-ben váltotta vissza gr. Kobáry Istvántól és testvéreitől az 1647, illetve 1650 óta 18 000 Ft-ért zálogba adott uradalmat. 1737-ben özvegye, Cziráky Margit és gr. Forgách Ignác ezt a visszaváltást megerősítette. A visszaváltási összeg 41 362 Rft 25 d volt, és az udvarházat, a birtokot, a vetéseket és a jobbágyi szolgáltatásokat a két ro­kon megfelezte.13 A zálogbirtok kiváltásában Adám (1663-1716) két másik fiának, Ferencnek (1697-1750) és Józsefnek (*1699) is része volt, mert Ferenc - aki Nógrád vármegyének 1736 és 1750 között főispánja is - feleségével együtt Szécsényben lakott,14 a szécsényiekkel pedig József 1737. június 20- án úrbéri szerződést kötött.15 Az 1737-es „accorda levél" főbb rendelkezései az alábbiak voltak. A birto­kot visszaváltó földesúr elismerte a Szécsény joghatósága alá tartozó fele ré­szén élő lakosok immár fél évszázada élvezett adófizetési és szolgáltatási ked­vezményeit. Kikötötte viszont, hogy a birtoktáján lakni szándékozók, akár ne­mes, akár nemtelen rendűek, egyaránt tartoznak őt földesuruknak elismerni, és hogy a földesúri jussát illető dolgokban nemesi szabadságára senki ne hi­vatkozzék, például az úriszéktől a nemesi vármegye ítélőszéke elé kérve ügye tárgyalását. Előírta azt is, hogy a csak portális adókat fizető szabadosok, a taksások és a városban lakó nemesek egyaránt függni tartoznak a város had­nagyától. A hadnagyság és a tizedesség elvállalása a megválasztás után köte­lező, és nem mentesít senkit az adózásoktól, szolgáltatásoktól. Meghatározta a szerződés a házhelyekhez tartozó szántók és rétek nagy­ságát is. 1728-hoz képest az ekével szántott földek nagyságát egy egész te­lekre (integra sessio) 24 magyar holdról 30 magyar holdra, a kaszálókét hat szekérre növelték. Ennek megfelelően viszont a cenzus - amely 1718-ig csak jelképes összegű, évi egy poltura volt - hat német forintra emelkedett, és két részletben, Szent György és Szent Mihály napján kellett lefizetni. A város és Farkasalmáspuszta határának földbőségére, egyben az urada­lom majorsági gazdálkodásának korlátozott voltára utal, hogy a lakosoknak szabaddá tették a műveletlen földek „ortását", vagyis szántófölddé, rétté fordítását, és azt is garantálta a földesúr, hogy a tiszttartónál bejelentett irt- ványokat a jövőben sem fogja visszaváltani az uradalom, csupán a heted- dézsmát követeli meg. 13 BÁRTFAI SZABÓ László 1910, 593-594. 14 NIEDERMANN Imre 1942, 30-32. 13 OL P 1882 - Forgách cs. lt., 14. t. Szécsényi uradalom. 164

Next

/
Oldalképek
Tartalom