Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Szécsény úrbéri viszonyai a Szatmári béke korától a jobbágyfelszabadítás végrehajtásáig (1710–1869)
Éltek ugyan kézművesek is a mezővárosban, de ha mesterségük mellett paraszti munkát nem végeztek volna, nem tudták volna eltartani családjukat. A határhasználat rendjében 1718-hoz képest 1728-ig alapvető változást jelent az, hogy Prónay Pál uradalmi prefektus időközben telkeket alakított ki az addig „ortásoknak" minősített földekből. Egyenként huszonnégy köböl ekeföldből és négy szekér rétből állott az egész telkek tartozéka. Az összeírás negyvennégy házhelyet tüntet föl, közülük kilenc telek tizenegy nemesnek, harmincöt pedig hatvannyolc „nemtelen" gazdának volt a haszonélvezetében. A telekaprózódás már ebben a korai időszakban kifejezetten előrehaladott volt, hiszen egész házhelye a hetvenkilenc gazda közül csak hét nemesnek és hat nem nemesnek volt, de utóbbiak közül is három osztatlan (indivisa) birtokot képezett, vagyis nagycsaládok éltek rajta. A legáltalánosabb teleknagyság a fél házhely volt (évente tizenkét köböl gabonát vetettek és két szekér szénát takarítottak be). Harminchárom ilyen gazdaságot írtak össze. Feltűnően sok, húsz parasztgazdaság már csak negyed telket művelt meg, ami a szegényparaszti életmódhoz nyújtott lehetőséget. Az is igaz viszont, hogy az uradalom többi jobbágyközségéből csak Varsányban akadt két egésztelkes gazdaság, Trázsban (Őrhalom) és Ecsegen csupa negyedtelkes, Csitár, (Nagy)Lóc, Ri- móc és Szakái községekben csak féltelkes gazdákat írtak össze. Feltűnő a mezőváros lakosságának gyors ütemű szaporodása. Amíg 1715-ben csupán huszonnégy adózó családfőt írtak össze, 1728-ban már hatvannyolc nem nemes gazda és hat házas zsellér került a felmérésbe a tizenegy nemes gazdán kívül. Nagyarányú volt tehát a beköltözés Szécsénybe. 1724-ben az uralkodó rendeletileg elűzte a zsidókat a bányavárosokból és hétmérföldes körzetükből. Az elüldözöttek közül több család Szécsénybe menekült, a Forgách grófok pártfogása alá. A befogadott izraelita „hospe- sek" a szállásért (pro hospito) vagyoni helyzetük szerint 4-12 Rft-ot fizettek a földesúrnak, és ezért kereskedő vagy pálinkafőző tevékenységet folytathattak.8 1728-ban öt házas és kilenc házatlan zsidó családot írtak össze. Végül megjegyzendő, hogy viszonylag sok - tizenegy családfő - földesúri szolgálatban állott mint kasznár, kulcsár, ispán, hajdú, vámos vagy mészáros, ezért személyük után adómentességet élveztek. 8 E kötet „Szécsény mezőváros és környéke kereskedelme és vendéglátása (1728-1828) című tanulmánya velük bővebben foglalkozik. 161
