Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Szécsény végvár-mezőváros újratelepítése és fejlődése a Rákóczi-szabadságharchoz csatlakozásáig (1690–1703)

zonytalannak érezték a helyzetüket, és szeptember 13-án - otthagyva feleségeiket, gyermekeiket és vagyonukat is - Csábrág fala közé kéredzkedtek be.

Mint Darvas Mihály jelentette Kohárynak:54 „Én Szécsényt az n(eme)s v(árme)gye determinatiojábul tehetségem szerint építettem, míg kedvem lehetett, jóforma tapasztott sarampófával, az vár körül való részeket vastag rovott fával, de oda kellett hadnunk. Ha Szécsényben ment v(agy) megyen az sok szegénylegény, hogysem mint lovát, fegyverét elvegye az ellenség, az bizony mind hozzá áll." Tehát még azok a legények is, akik beálltak Ré- they és Kis András labanc csapatába, inkább a kurucok mellé álltak. Hiába erősítette meg a külső várost és a belsővárat is Dúl, Darvas és Réthey, a mezőváros lakossága nem bocsátkozott harcba a megjelenő kuruc csapatokkal, sőt arra az ígéretre, hogy nem tesznek kárt a városban élő emberekben vagy jószágokban, be is engedték őket a külső városrészbe. Ezt be is tartották Rákóczi vitézei, mert még a velük ellenséges Dúl Mihály magára hagyott feleségétől is csak két korsó bort kértek, egyéb kárt nem tettek a házában.55

Az egykorú híresztelések elég ellentmondóak abban a kérdésben, mikor is hódolt meg Szécsény népe Rákóczinak. A kuruc Géczy Sándor már szeptember 19-én azt írta Ocskay Lászlónak,56 hogy a szécsényi lakosok alávetették magukat hercegük hűségének (oppidani Szécsénienses fidelitate celsissi- mi Principis nostri se subiecerunt), és szeptember 26-án gr. Balassa Adám is azt írta gr. Koháry Istvánnak, hogy a király szempontjából „Szécsény már oda, bizonyos lehet Kegyelmed benne".57

A helyzet azonban nem volt ilyen egyszerű. A feltétlen Koháry- és királypárti Gömrey János október 5-én így írt urának:58 „Az szécsényiek p(ro)tectiot hozattak magok(na)k, föl ugyan még nem ültek, de csúfos hírek folynak felölök." Ez azt jelenti, hogy a szécsényiek védlevelet kértek Rákóczitól, amely biztosította őket és vagyonukat a kurucok prédálásától, amelyet azok a labancok vagyonában tettek, de egyelőre még nem tették le a hűségesküt. (Ez lett volna ugyanis a „csúfos hír".) Az ugyancsak Csábrág falai mögé húzódott Páter Innocentius viszont egy jó héttel később már befejezett tényként írta:59 „Az szécsényiek dolgát, tudom már hallotta Nagyságod, hogy az kurucok az egész várost magokhoz esküdtették die 12. Octobris, Rákóczi számára foglalván el az egész jószágot az fülekivel együtt", és két nappal később, október 14- én „Gyarmatot az Ipoly mellett az kurucok magokhoz esküdtették".

54 Uo. 2/1703. 245. Dúl Mihály gr. Koháry Istvánhoz, Kékkő, 1703. szeptember 7.; és 253. 1703. szeptember 9.

55 Uo. 198-200. Géczy Sándor Ocskay Lászlóhoz, Korpona, 1703. szeptember 20.

56 Uo. 286. Gr. Balassa Ádám gr. Koháry Istvánhoz, Kékkő, 1703. szeptember 26.

57 Uo. 27. (Koháry lt. reg.) 135. Gömrey János gr. Koháry Istvánhoz, Csábrág, 1703. október 5.

58 Uo. 137. Pater Innocentius gr. Koháry Istvánhoz, Csábrág, 1703. október 17.

59 Uo. 135. Feja János gr. Koháry Istvánhoz, Csábrág, 1703. október 14.

155