Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Szécsény végvár-mezőváros újratelepítése és fejlődése a Rákóczi-szabadságharchoz csatlakozásáig (1690–1703)
Iái „arra való embereket itt Szécsényben s e táján, Kékkőben, Korponán, Léván", és az alkalom elszalasztatik. A kurucok ellen kiállítandó „magyar nemzeti hadsereg" felállítása a felkelés sikeres előretörésével a királypártiakon úrrá lett tanácstalanság és más szervezési nehézségek miatt lehetetlenné vált. Már csak a bécsi udvarban hitték, hogy Koháry még tehet valamit a Habsburg-ház uralmának védelmében, mert augusztus 30-án ezredesből „actualis generalis campi vigilia- rum praefectus" - vagyis altábornagy - tisztségre és rangra léptették elő az érdemdús hadfit. A füleki és egri hős, jobb kezére megbénult Koháry tábornokká lett tehát, de sem regimentje, sem „actuális commendoja" nem volt, csak a rangot viselte és a fizetést kapta - ha kapta. A „gage" ugyanis igen gyakran késett, és a birtokait elvesztő, jövedelem nélkül maradt Koháry számtalanszor sürgette a restanciákat.35 A nógrádi nemességet azonban 1703 augusztusában már a „tolvajoknak" híresztelt kuruc seregek elleni oltalom keresése foglalkoztatta elsősorban. Török András első alispán már június végén azt írta Kohárynak:36 „Tudva vagyon N(agysá)godnál, nemes v(árme)gyénkben semmi erősségünk nincsen hova recipiálhassuk is magunkot, ha N(agysá)god bölcs tanácsa s akaratja járulna. Talán Gácsot s Kékkőt csak valami palizátákkal is szükséges volna rectificalnunk hova valami excursio idején recipiálhatnánk magunkot" - tehát palánkokkal helyre kellene állítani, hogy hadjárat alkalmával behúzódhassanak a katonák elől -, de amíg parancsát nem veszik, semmiféle várjavításhoz nem fognak hozzá. A Forgáchok által lakott Gács, és a Balassák várkastélya, Kékkő mellett Szécsény is szóba kerülhetett, mint olyan végvár, ahol a nemesség védelmet remélt a kurucok támadása ellen, de kulcsfontosságúvá válhatott a Hont megyében fekvő Csábrág, gr. Koháry István és Farkas erődített kastélya is. Mivel Bécsből semmiféle parancsot nem kaptak, augusztus 3-án Dúl Mihály már mint tényt jelentette Szécsényből: „Itt mi hozzája kezdettünk az váras árkának tisztításához s betöviseltetéséhez, hogy valami csavargó s kóborló miatt kárt ne valljunk", és „hogy jobban megmaradhassunk, már egyebütt be sem lehet gyünni senkinek, hanem a két kapun."37 Mindazonáltal Dúl és a mezővárosban, illetve környékén lakó nemesek közül az előkelőbbek - Darvas Mihály, Vattay István, Jánossy János és Réthey Ferenc - úgy látták, sokáig nem védhetik magukat Szécsényben, ezért azt tervezték, hogy szükség esetén lóra ülnek és „Csábrág felé megyünk, ha mindenünktől megválunk is, mi bizony az őfelsége hívségétől soha el nem állunk". 35 Uo. 27. (Koháry lt. reg.) 114. Török András gr. Koháry Istvánhoz, Losonc, 1703. június 24. 36 Uo. 117. Dúl Mihály gr. Koháry Farkashoz, Szécsény, 1703. augusztus 3. 37 Uo. 118-119. Pater Innocentius gr. Koháry Istvánhoz, Csábrág, 1703. augusztus 8. 149
