Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Szécsény végvár-mezőváros újratelepítése és fejlődése a Rákóczi-szabadságharchoz csatlakozásáig (1690–1703)
Mint fentebb láttuk, Szécsény határában 1663 előtt is szántókat, kaszálókat műveltek a végváriak - tisztek, huszárok, hajdúk. Ez a szokásjog feléledt 1690 után, és a továbbra is végvári vitéznek tekintett lakosok éltek a haszonélvezeti joggal. Szécsényben tehát nemes és nem nemes lakosok egyaránt letelepültek 1690 után, akik mind mentesek voltak a robotolástól. De vajon semmilyen szolgálatukra nem tartott igényt földesuruk, gr. Koháry István? A források azt mutatják, hogy más, nem jobbágyi típusú szolgálatokra a mezővárosiak kötelesek voltak. 1698-ban a vármegye megrovásolta a szécsé- nyieket, ami ellen elöljáróik tiltakoztak:11 „D(omi)nus ductor cum tribus de- curionibus vult se immunitari ex eo, quod totum civile servitiu(m) in ipsis consistat, noctu dieque servire debeant." Vagyis Szaday András hadnagy és a három tizedes mentesíteni akarták magukat és a mezővárost a rovásadó alól, mondván, hogy minden polgári szolgálatuk abban áll csupán, hogy éjjel-nappal szolgálni tartoznak. 1698. július 7-én Nógrád vármegye közgyűlése felterjesztésében Szécsényt is megnevezte azon végvárak között, amelyek lakói a török időktől fegyvert szoktak viselni, de a központi hadi hatóságok által elrendelt lefegyverzésük - a rablások, zsákmányolások megakadályozása szempontjából - most sem lenne célszerű.12 Igen sokatmondó Bél Mátyás észrevétele is, amit 1742-ben megjelent „No- titia Hungáriáé novae" című híres munkájában tett Szécsényre:13 „Egykor, midőn a török szomszédságában feküdt, katonai erősség, táborhely féle volt. Senkit nem vettek fel a mezőváros lakosai közé, hacsak katonai esküvel nem kötelezte magát. Ezért a polgárok elöljárósága is hasonló volt a várbéliekéhez, éspedig volt kapitányuk, a többi elöljárók pedig a katonák hadnagyi tisztét viselték. Ez a szokás ma is érvényben van, jóllehet rég a múlté már a végváriak »köztársasága«. Ámha úgy történne, hogy akár támadna az ellenség, akár vissza kéne verni, senki e hadjáratból nem hiányozhatna, hacsak nem a mezőváros védelme okából maradna otthon." Mindez tehát azt bizonyítja, hogy Szécsényben 1690 után több évüzeden keresztül egyfajta félkatonai szervezet állt fenn, a lakosok katonai vártálással tartoztak, továbbá fegyvert viseltek. 11 NML IV. 1. a) Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyvei, 1698. július 7. 12 BÉL Mátyás 1742, IV., 117. 13 NML IV. 7. b), dikális összeírások (1696), és OL E 158, portaösszeírások, Nógrád megye (1696). 141
