Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Szécsény végvár-mezőváros újratelepítése és fejlődése a Rákóczi-szabadságharchoz csatlakozásáig (1690–1703)
ugyanis jogilag ideiglenes birtokadományozást jelentett, amelyben a szóban forgó ingatlant nem minden haszonvételével és főleg nem örök érvénnyel ruházta át a királyi adományt saját vagy örökös jogon élvező régi birtokos egy másik, nemes, vagy legalábbis „szabados" jogállású személyre. Az adomá- nyos az általa letett összeg kamatjaként és méltányolt korábbi vagy jövőbeni szolgálatai jutalmaként élvezhette a birtokába került jobbágyi házhely minden haszonvételét úgy, hogy „semminémű adózással és szolgálattal" nem tartozott utána. Egyébiránt a nemesek sem voltak jogosultak a királyi kisebb haszonvételek (mészárszék és kocsmatartás) saját gyakorlására. 1698-ban gr. Koháry István mint tényleges és gr. Forgách Simon mint jogi földesúr a vármegye tisztviselői jelenlétében hitelesen felmérették Szé- csény városa határában az összes megművelt szántóföldet és rétet. Összesen 6 528 kila (pozsonyi mérő) búza vetésére való szántót (2 448 kát. h.), 826 szekér szénát termő rétet (310 kát. h.) számoltak össze. Az egy évtizede még elvadult tájat tehát a telepesek keze munkája megszelídítette, és újra lakott, művelt vidékké formálta. A határ birtokosait és haszonélvezőit öt csoportba sorolhatjuk. a) A Koháry-Forgách-uradalom saját majorsági földjeihez 848 kila szántó és 450 szekér rét tartozott. b) A másik földbirtokosnak, özv. Szemere Györgyné Bossányi Krisztinának Szécsényben a közbirtokos Koháryak által is vita nélkül elismerten a „belső városson" és a „külső városson" is egy-egy házhelye volt, és a határban is birtokolt 270 kila szántót és 10 szekérnyi kaszálót. c) A ferences barátok tizenhat szekér rétet takaríthattak be, annak a háznak a határbeli tartozéka címén, amelyet még 1626-ban adományozott „a Pátereknél levő tanuló deákoknak oskola házuk" céljaira br. Forgách Zsig- mond özvegye, gr. Pálffy Kata. d) A határ legnagyobb részét, becslés szerint 3 700 kila (1 387,5 kát. h.) szántót, az összeírok majorsági és uradalmi földnek minősítették. A földesurak azt állították, hogy atyáik, néhai gr. Forgách Ádám és néhai id. br. Koháry István „magok szükségekre ott szántottak 's vetettek, valahol akarták, az mely földeket pedig magok számára föl nem szántottak, azokat mások dézsmájára engedték, azért nostra opinione ezen földek maradtak pro do- minio". Csak a földesurak véleménye szerint voltak ezek is uradalmi földek, szerintünk aligha kétséges, hogy ez a földterület 1698-ban a szécsényi lakosok használatában volt, de a földesurak a hatóságok előtt biztosítani akarták majorsági jogállásukat. e) Végül a „praesidiariusok", vagyis a végvári katonák földjei a lóci or- szágúttól jobbra mintegy 400 kila, a „Rimóczra járó ország útja mellett" pedig 1 200 kila szántót birtokoltak. A végvár két parancsnokának, Réthey Ferencnek 10, Lipthay Istvánnak pedig 100 kila „kapitányságuk után való földek" voltak a birtokukban. 140
