Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Sobieski János Szécsényben. A vár felszabadítása és pusztulása (1683–1685)
Sobieski - mint azt az újabb kutatási eredményekből tudjuk5 - évek óta fejedelmi trónra akarta ültetni első házasságából született fiát, Jakab herceget, Brandenburggal ezért háborút is viselt. Esztergom bevétele után felmerült benne, hogy e trónus a magyar vagy az erdélyi is lehetne. Politikai manőverezési terét növelte, hogy eladdig Thökölyvel baráti viszonyban lévén közvetítő szerepre is vállalkozott a kuruc fejedelem és ellensége, I. Lipót között. Titkos céljai elérése érdekében ezért magyar földön akart telelni, mert úgy vélte, a most megszerzett területekről a következő év elején sikeresen folytathatja a támadást Buda vára ellen, majd Erdélyt, esetleg Magyarországot is megszerezheti. Ezen cél érdekében igyekezett megnyerni Thököly szövetségét is, ám a késmárki kuruc vezér maga is a saját pecsenyéjét - egy Felső-Magyarország tizenhárom vármegyéjét magában foglaló, uralma alá vetett tartományt - akarta kisütni. Az ellentétes érdekek ütközésére november 3. és 5. között, Ipolyság mellett, a fővezérek sátrában tartott döntő haditanácson került sor. Sobieski itt vállalkozott arra, hogy Thököly kérésére közbenjárjon Lipót császárnál és királynál a vesztes fél oldalára került kuruc fejedelem tárgyalási és behódolási feltételeit közvetítve. A kuruc fejedelem a követei, Absolon és Homonnay útján a következőket kérte:6 1. egész Magyarországot helyezzék vissza megsértett politikai jogaiba és vallási szabadságába, 2. ő maga nyerjen fejedelmi címet és szuverenitást Felső-Magyarország felett, 3. ő és hívei kapjanak amnesztiát a felségsértés vádja és a fej- és jószágvesztés büntetése alól, kapják vissza elkobzott birtokaikat, 4. ő maga élete végéig bírhassa Felső-Magyarország tizenhárom vármegyéjét. Ennek fejében ő és hívei teljesen elszakadnak a portától és készek alávetni magukat a bécsi császárnak és királynak. A szerződésért a garanciát a lengyel király vállalja. A bécsi udvar Thökölyt az egész kereszténység ellenségének, árulónak híresztelte, így sok esélye nem volt. Előbb a császár hadvezérei, Lotharingiai Károly és Starhemberg, majd közvetlen megkeresésre maga I. Lipót is „teljesen visszautasították" e kívánságokat. Jakab trónigényéről tudomást szerezve Buonvisi pápai követ sem támogatta Sobieskit. 5 Utalunk itt PETNEKI Áronnak a levélíró Sobieskiről és BÓKA Évának Sobieski és Thököly 1683. évi tárgyalásairól tartott kutatási beszámolójára a Bécs ostromának 300 éves jubileuma alkalmával a TIT Kossuth Klubjában 1983. november 14-én tartott vitaülésen. Lásd még: BÓKA Éva 1983. 6 Theatrum Európáé XII., 567. 119
