Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Sobieski János Szécsényben. A vár felszabadítása és pusztulása (1683–1685)
De nem sikerült Sobieski titkos terve sem, hogy magyar földön teleljen át. A bécsi udvar átlátott a szitán, és a téli kvártélyozás ügyében az ipolysá- gi haditanács végül azt a döntést hozta, hogy a császári csapatok a közeli bányavárosokba vonulnak (biztosítandó e gazdasági okokból kulcsfontosságú városok birtoklását és jövedelmeit), míg a lengyel-litván-kozák sereg szállását - Boethius szerint7 - Wolhiniában és Podosieben jelölték ki, vagyis el kell hagyniok az országot. E vereséggel felérő határozatot János király november 5-én, Ipolyságon kelt levelében kíméletes módon hozta szeretett felesége, Marie Casimire de la Grange D'Arguin tudomására. Azt írta, hogy már elváltak a császári csapatoktól, de míg azok szerencsések, mert az ő kijelölt téli kvártélyuk a közeli bányavárosokban lesz, nekik még sok mérföldet kell a törökök végvidékén menetelni, miközben állandóan esik a havas eső, és a kis patakok is nehezen legyőzhetők, mert sehol sincsenek hidak. Útközben még egy „Szecin" nevű török erődítménnyel is szembetalálják magukat.8 A császári csapatok november 6-án szedték fel táborukat, majd a bányavárosok védelme, valamint a budai és érsekújvári törökök levelezésének megakadályozása érdekében elfoglalták a Balassák Kékkő várkastélyát.9 Mi történt Sobieski lengyel-litván-kozák seregével? Az Ipoly völgyén át kellett hazavonulniok, vagyis egy olyan területen, amely 1663 őszétől - Nóg- rád, Palánk, Szécsény, Hollókő és Buják elfoglalása után - a törökök uralma alatt állt. Ezen a területen, miután Gyarmat 1663-ban elpusztult és a törökök nem építették újjá, Szécsény számított a legfontosabb török végvárnak. Ugyanakkor Nógrád megye északi, Ipoly feletti részén Fülek 1682 nyarán történt véres ostroma és elpusztítása után Thököly hűségére esküdtek fel a nemesek és a várak, kastélyok, mint Gács, Kékkő és Divény. Nógrád vármegye egyike volt Thököly tizenhárom vármegyéjének, melynek nemessége - mint később váltig bizonygatta - csak füleki vérhullatása után, reménytelen helyzetében, birtokai fenyegető elkobzásától félve, színleg lett kuruccá.10 Ilyen közvetlen előzmények után érkezett meg Szécsény alá Sobieski és serege. Felismerve a helyzetet, a nógrádi birtokos nemesség cselekvésre szánta el magát. Élén 1681-ben elhunyt főispánja, gr. Forgách Ádám országbíró özvegyével, br. Rechberg Mária Katalinnal, rögvest késznek mutatkoztak, hogy ismét a Habsburg uralkodó hűségére térjenek vissza. 1683. november 9-én ezért a főispánná és a nemesi vármegye küldöttséget menesztett a lengyel uralkodó elé. Utasításuk Szécsény felszabadításának indítóokát is megvilágítja, emellett nagyon hasonló a Thököly-követek által, Sobieski közvetítésével Lipóthoz eljuttatott békeajánlatában a kurucpártiak sze7 Christophorus BOETHIUS 1688, 221. »Jan SOBIESKI 1970, 582-585. 9 Theatrum Európáé XII., 567-568. 10 BELITZKY János 1973, 214. 120
