Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Sobieski János Szécsényben. A vár felszabadítása és pusztulása (1683–1685)

rály személyes parancsnoksága alatt mintegy tizennyolcezer főnyi lengyel sereg sietett, és 1683. szeptember 12-én a várost védő Starhemberg Rüdiger vezette fegyveresekkel közösen tönkreverték a százhúszezer emberből és háromszáz ágyúból álló ostromló török hadat.2

A nemzeti történelmünkkel foglalkozó összefoglaló művekben kellő súllyal szerepel a bécsi diadal közvetlen következménye: a menekülő törököket üldözve a harcok színtere Magyarországra tevődött át.3 A Párkány mellett vívott második csatában, 1683. október 9-én a szövetségesek Sobieski János parancsnoksága alatt a nyílt mezőn legyőzték Kara Mehmed budai pasa seregeit, és a törökök körében támadt pánikot kihasználva október 27-én felszabadították Esztergom várát is. Ezzel kezdetét vette a török uralom felszámolása hazánk területén.

Sobieski seregeinek ezt követő hadmozdulatait azonban az országos történelmi összefoglaló művek figyelmen kívül szokták hagyni. Pedig a sorsfordulót hozó 1683. év utolsó, sikeres harcairól van szó, amelyekről az egykorú krónikák - kielégítve az óriási érdeklődést - Európa-szerte részletesen beszámoltak, és mint a „keresztény ügy" számára páratlanul sikeres esztendő méltó, további győzelmek lehetőségét biztosító befejezését értékelték. E távoli országokban - német, lengyel, spanyol, olasz nyelven - megjelent krónikák és röpiratok lehetővé teszik, hogy részletesebben megismerjük a jelentős események lefolyását.4

I. A lengyel király útja Esztergomtól Ipolyságon át Szécsényig

Az esztergomi diadalt követően Sobieski hadai császári német csapatok kíséretében október 31-én hagyták el Párkányt. Mindjárt felégették a közeli Kéménd falut, és mindent pusztítva az Ipoly felé vonultak. November 1-jén a török kézen levő Nógrád vára alatti mezővároson ütöttek rajta, majd ezer lengyel Vác külvárosát is megsarcolta, de a várerődítményt egyik helyen sem sikerült bevenniük. Az idő hidegre fordult, így szükségessé vált, hogy mind a német, mind a lengyel seregek téli szállásra vonuljanak. Sobieski seregének létszámát a korabeli hírek hol tizenhat-, hol húsz-, hol negyvenezer főre becsülték. Lengyelek mellett litván és kozák csapatok is a parancsnoksága alá tartoztak.

2 Mo. tört. krön. II., 503-504.

3 Uo. és Mo. tört. 1528-1790, 318-317.

4 Christophorus BOETHIUS 1688; Theatrum Európáé XII.; Johann RÓKA (ROCKA) 1785; Jan SOBIESKI 1970; Francisco Fabro BREMUNDAN 1683.

118