Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1995 - 2. (Balassagyarmat, 1995)

Tyekvicska Árpád: Adatok, források, dokumentumok a balassagyarmati zsidóság holocaustjáról

1944. május első hetében 10-ig kellett a gettót megalakítani. Előzménye az volt, hogy a hatóságok azt a hírt terjesztették felelőtlenül, hogy csak egyes utcákat fognak zsidótlanítani, azután később, - mint mondották - egyes városrészeket, végül azután megjelent a rendelet plakát formájában, amelyben kijelölték a város egy igen kis részét, összesen két és fél utcát a gyarmati zsidóság elhelyezésére és ugyancsak egy kis területet jóformán egy háztömböt a vidéki zsidóság elhelyezésére. Május 10-ig már otthonról amit és amennyit akart. Az előző tárgyalások során a hatóságok, de különösen a rendőrség nem mutatott megértést a tekintetben, hogy a gettó területén a zsidóságot ne összezsúfolva kelljen elhelyezni. Szerencsésebb családok kaptak családonként egy-egy szobát, de volt úgy, hogy három-négy család, 15-20 ember volt egy 6x6 m[-es] szobában összezsúfolva, nemre való tekintet nélkül. Az orvosok egyhangúlag járványveszélyesnek nyilvánították a gettót, különösen a tífuszjárvány kitörésétől tartottak, ezért el is rendelték a kötelező tífuszoltást és úgy tudom, dr. Kenessey Albert kórházigazgató memorandumot is intézett a törvényhatósághoz, vagy az alispánhoz, amelyben közérdekből tiltakozott a lakosság ilymérvű összezsúfolása ellen. Maga a hatóság, utólag azt állítják, hogy német nyomás alatt, egyáltalában nem volt már akkor megértő. így pl. nem engedték be a gettó területére a szódavizet és ásványvizet, holott az orvosok mindenkit óvtak a kútvíztől ~ A gettót néhány napig rendőrök, majd idegenből hozott csendőrök őrizték. A csendőrség elhelyezéséről nekünk kellett gondoskodni, a gettót magát kordon vette körül és pl. orvos is csak szuronyos csendőrkísérettel mehetett át a másik gettóba a súlyos betegek gyógyítására. Gyógyszert is csak egyszer naponta hozhattunk be. Élelmezésünkről senki nem gondoskodott, a hatóság részéről csak hosszas kérvényezés után engedték meg pl. hogy a gyermekek és öregek részére két tehenet helyezzünk el a gettóban és hogy szuronyos rendőrkísérettel de. 10 óra után egy ember kézikocsival kimehessen a piacra a szükséges főzelékféléket bevásárolni. Általában elég fegyelmezetten viselkedtek a gettó lakói, különösen ritkán fordult elő, hogy a feszült idegállapot kisebb veszekedésekben robbant ki, de ez nem haladta meg egy normális házi perpatvarnak a jellegét. Tettlegességre egyetlenegyszer sem került sor. A zsidótanács, mely a következőkből állott: elnök Lázár Mihály, Sándor Dezső és Pál, Dr. Hajdú Ferenc, Dr. Léván Imre, Weltner Jakab. Ez volt az első zsidótanács, de volt később egy másik is: Jónás Emil, dr. Zilczer György, Deutsch József főrabbi és Révész Márton.

3 A tanács intézkedéseit kritizálták, de respektálták. Néhányan próbálkoztak megszökni, de eredménytelenül, visszahozták őket, szervezkedés nem volt, de nem is lehetett, mert a legkisebb csoportosulás esetén a csendőrség beleszólt. A belső rendet zsidó rendőrség tartotta fenn, idegen hatóság nélkül. Népkonyhát állítottunk fel, ezt a jobbmódúak finanszírozták. A városi csendőr- és rendőrparancsnokság ellenőrizte a köztisztaságot, azt mindig kifogásolták, de nem adtak módot arra, hogy a szemetet kifuvarozzuk. 2. Egyéb források azt erősítik, hogy a rendőrség több szállítmány szóda bevitelét engedélyezte. (Népbíróság, Nb. 91/1946. 59. p.) 3. Adataink szerint - munkaszolgálatba viteléig - a gettó első napjaiban a tanács tagja volt Büchler Jenő 52 éves gyógyszerész is. (Népbíróság, Nb. 91/1946. 79. p.) 151